Angiogenezis-gátló agydaganatokban

A glioblastoma rossz prognózisú agydaganat, melynek kezelésében a műtét, majd a posztoperatív, temozolomid-szenzitizált radiokemoterápia s az ezt követő temozolomid-monoterápia adja a legjobb esélyeket, illetve a relapszusban is temozolomid adása javasolt (amennyiben a beteg korábban nem kapta a szert). A fenti terápia után kiújult vagy a mellett progrediáló esetekben többféle citosztatikumot és biológiai célpontokra ható szert próbáltak ki, de ezek közül a tumoros érújdonképződést gátló bevacizumab jutott el az FDA általi (és több országban történt) törzskönyvezésig. A bevacizumab monoterápiában alkalmazva 28,2%-ban eredményezett objektív tumorválaszt, a progressziómentes medián túlélés 4,2(2,9-5,8) hónap, a teljes túlélés mediánja 9,2 (8,2 -10,7) hónap volt. Irinotekánnal kombinálva a fenti adatok a következőképpen alakultak: 37,9%, 5,6 (4,4-6,2) és 8,7 (7,8–10,9) hónap. A mellékhatások a bevacizumab egyéb indikációban való alkalmazásából ismertek voltak, a központi idegrendszeri tünetek szerények, azaz a kezelés nemcsak hatásosnak, hanem biztonságosnak is bizonyult. Az ödéma csökkentése további előnyt jelentett. Hazánkban a készítmény indikáción kívüli alkalmazásra vonatkozó engedély birtokában, méltányossági eljárásban kérelmezhető. Magyar Onkológia 56:166–170, 2012

Kulcsszavak: glioblastoma, bevacizumab, VEGF-gátlás, temozolomid, irinotekán