AT.LANTUS

A 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek száma világméretekben drámai módon növekszik. A megbetegedés természetes kórlefolyása szerint, a pancreas inzulinszekréciós kapacitásának csökkenésével összefüggésben a betegek jelentős hányada inzulinkezelésre szorul. Napjainkban az érdeklődés előterében egy új, hosszú hatástartamú inzulinanalóg, a glargin (Lantus) áll. Az AT.LANTUS eredményei arra utalnak, hogy 2-es típusú cukorbetegségben a lefekvéskor alkalmazott glargin (többnyire megtartott orális kezelés mellett) érdemben javítja a korábbi anyagcserehelyzetet, méghozzá úgy, hogy a súlyos hypoglykaemiák száma csekély marad, és a testsúlynövekedés sem túl jelentős.

A vizsgálat háttere A 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek antidiabetikus kezelése sok gondot szokott jelenteni. Noha a diabetes e típusában kiemelt jelentőségű az életmódbeli-étrendi előírások betartása, s az orális antidiabetikumok hatástani csoportjai is egyre bővülnek, számos esetben csak inzulinkezeléssel lehet megfelelő anyagcsere-egyensúlyt elérni. Erre általában akkor kerül sor, amikor a béta-sejtek inzulinszekréciós kapacitása jelentősen csökken. Az inzulinkezelés gondolatát azonban a betegek egy része nehezen fogadja el. Az inzulinterápiával szembeni fenntartások egyik oka a hypoglykaemiától való félelem, s ugyanez magyarázza, hogy a már inzulinnal kezelt betegek HbA1c-értéke gyakran elmarad a ma általánosan elfogadott terápiás célértéktől.