Az „antibakteriális” fogkrémek segíthetik a baktériumokat
Egy most megjelent közlemény felvetette, hogy a fogkrémekben is széles körben használt antibakteriális vegyület, a triclosan a szándékkal éppen ellentétes hatást fejthet ki, mert rezisztenssé teszi a baktériumokat az antibiotikumok hatásával szemben.
A triclosan a háztartásokban és a személyes higiéniában széles körben használt antibakteriális vegyület, mely megtalálható többek között a fogkrémekben, szappanokban, mosogatószerekben, dezodorokban, konyhai eszközökben, játékokban, ruhaneműkben és szemeteszsákokban. A gyártók abban a reményben adják ezt az adalékot a termékeikhez, hogy elpusztítja a káros baktériumokat.
A washingtoni egyetem Petra Levin biológus vezetette kutatócsoportja in vitro és in vivo vizsgálatokkal igazolták, hogy a triclosan, ahelyett, hogy gyengítené a baktériumokat, ellenállóvá teszi azokat az antibiotikumokkal szemben. Ez feltételezések szerint úgy történhet, hogy a triclosan befolyásolja bizonyos antibiotikumok hatását.
A kutatók Escherichia colit és MRSA-t kezeltek antibiotikumokkal in vitro és figyelték a sejtek viselkedését. A baktériumsejtek egyik csoportját előzetesen triclosan hatásának tették ki, míg a sejtek másik csoportját nem. „A triclosan nem kevesebb, mint tízezerszeresére fokozta az E. coli és MRSA toleranciáját a baktericid antibiotikumokkal szemben – írják a szerzők. – Triclosan jelenlétében jelentősen megnövekedett a túlélő baktériumsejtek száma. Normális körülmények között minden egymillió sejtből egy éli túl az antibiotikumok hatását, és ezt az egy baktériumot a működő immunrendszer képes elpusztítani. A triclosan azonban eltolja ezt az egyensúlyt: és hatására már nem csak minden egymilliomodik, hanem minden 10.−100. baktériumsejt túléli az antibiotikum hatását.”
Az Egyesült Államokban a népesség körülbelül 75%-ának vizeletéből mutatható ki a triclosan, ami az esetek 10%-ában olyan szintet ér el, mely elegendő az E. coli növekedésének megállításához. A kutatók húgyúti fertőzés egérmodelljében triclosant adtak a rágcsálók egyik csoportjának ivóvizéhez, ezzel reprodukálva a humán körülményeket, majd ezt követően minden egeret ciprofloxacinnal kezeltek. A ciprofloxacint azért választották, mert a fluorokinolonok közé tartozik, melyek hatással vannak a DNS-replikációra, és ez a legszélesebb körben rendelt antibiotikum a húgyúti infekció kezelésére.
A kezelés után a triclosan adásában részesült állatok vizeletében lényegesen magasabb volt a baktériumok szintje, és nagyobb számban tapadtak ki a baktériumok a húgyhólyag falához, mint azoknál az egereknél, melyeknek ivóvizében nem volt triclosan. „Ha a két csoport között kevesebb mint tízszeres lenne a különbség a baktériumszámot tekintve, akkor nehéz lenne ezért egyértelműen a triclosant felelőssé tenni. Ennél azonban nagyságrendekkel nagyobb különbségeket észleltünk” – magyarázzák a szerzők.
A triclosan hatásaiért felelős mechanizmusok feltárásakor azt találták, hogy a triclosan „együttműködik” a sejtek növekedését gátoló, ppGpp-nek nevezett kis molekulával. A ppGpp az új sejtek építőköveit (DNS, RNS, fehérjék és lipidek) alkotó anyagok bioszintézisét gátolja. A ppGpp hatása leginkább akkor érvényesül, amikor az organizmus stresszhelyzetbe kerül, ily módon a szervezet forrásait a növekedés felől a stressz túlélése felé irányítja át. Az antibiotikumok, köztük a ciprofloxacin a DNS-szintézis befolyásolása révén hat. Ha azonban a ppGpp blokkolja a DNS-bioszintézis utakat, a ciprofloxacin nehezebben tudja elpusztítani a baktériumokat.
„Ezek az adatok azt mutatják, hogy váratlan és biztosan nem kedvező következményekkel járhat, ha az antimikróbás szereket nagy koncentrációban adják a különböző termékekhez. Sürgősen felül kell bírálnunk a kockázat és haszon arányát a triclosan és más bakteriosztatikus vegyületek profilaktikus alkalmazásával összefüggésben. Át kell gondolni, hogy valóban szükség van-e ezekre az anyagokra ezekben a termékekben” – figyelmeztetnek a szerzők.
