Az MMR vakcina más fertőzéstől is véd
Az MMR vakcina hozzájárulhat nem specifikus fertőzések visszaszorításához – derül ki egy, az oltásban részesülő gyermekek fertőzés miatti kórházi felvételét vizsgáló tanulmányból.
A kanyaró, diftéria, szamárköhögés, tetanusz, valamint gyermekbénulás elleni oltások jelentősen hozzájárulnak ezen megbetegedések visszaszorításához, azonban bizonyos feltételezések szerint az oltások beadása nem specifikus módon akár más fertőzéses kórképek kialakulását is csökkentheti. Ennek hátterében rejlő immunológiai folyamatok mind ez idáig ugyan még feltáratlanok, azonban egyes feltételezések szerint az edzett immunitás és a T-sejtek által mediált keresztreakciók állhatnak a folyamat mögött.
A magas jövedelmű országokban a fertőzés miatti csecsemőhalandóság igen alacsony, melynek egyik nyilvánvaló oka, hogy egyes fertőző betegségek ellen kötelező a gyermekeket beoltatni. Ezen oltások azonban nem specifikus módon további fertőzések ellen is védhetnek. Két korábbi dán tanulmányban például alátámasztották, hogy az egyes kötelező oltások után is eltérhet a gyermekek fertőzés következtében történő kórházi felvételi aránya: a legutóbb MMR oltásban részesülők között 16%-kal kevesebb kórházi felvétel vált szükségessé, mint az utolsó oltásukként DTP-IPV-Hib-t kapó gyermekek körében. Mindemellett azt találták, hogy az MMR-t kapó csoport 22%-kal kisebb arányban fertőződött meg RSV-vel (respiratory syncytial virus) is. Ezek a tanulmányok lány és fiú gyermekek között nem talált lényegi eltérést a kórházi felvételek arányában és úgy vélik, hogy a gyengített kórokozókat tartalmazó oltások (pl.: kanyaró, BCG) és az inaktivált oltások (pl.: DPT) nem specifikus hatásait jelentősen befolyásolja azok beadási sorrendje: egy inaktivált DPT után beadott élő, attenuált kanyaró ellenes vakcina jelentősebben szorítja vissza egyes megbetegedések arányát és a mortalitást, mint a kanyaró oltással egy időben, vagy azután kapott DPT oltás.
Egy nemrég napvilágot látott holland kohorsz tanulmányban összevetették a legutóbb MMR oltásban részesülő azon 2 éven aluli gyermekek kórházi felvételi arányát az utolsóként inaktivált DTaP-IPV-Hib oltást (diftéria, tetanusz, pertussis, gyermekbénulás és Haemophilus influenzae b) kapó csoportéval. Hollandiában a DTaP-IPV-Hib+PCV (pneumococcus elleni) oltás 2, 3,4 és 11 hónaposan ajánlott, míg az MMR+MenC (Meningococcus C elleni) oltást 14 hónaposan kapják a gyermekek. A tanulmányban vizsgált 1.100.000 gyermek első négy DTaP-IPV-Hib+PCV oltásukat 2005 és 2011 között kapták. A besorolt gyermekek utoljára kapott oltása az MMR+MenC, vagy a negyedik DTaP-IPV-Hib+PCV volt; előbbi oltásban átlagosan 14,3 hónapos korban, utóbbiban átlagosan 11,2 hónapos korban részesültek a gyermekek. Közel 99%-uk kapott PCV oltást a DTaP-IPV-Hib oltásokkal egy időben és MenC oltást az MMR oltás mellett. MMR átoltottsági arányuk mintegy 99,6% volt. A két csoport kórházi felvételi arányát egy negatív kontrollcsoportéhoz, a baleset vagy mérgezés miatt kórházba kerülő gyermekek beutalási arányához viszonyították. A legutóbb MMR+MenC oltást kapó gyermekek kórházba kerülési aránya (hazárd arány/HR) a másik csoporthoz képest fertőzés okán 0,62 (95%-os konfidencia intervallum (CI): 0,57 és 0,67 között), míg baleset vagy mérgezés miatt 0,84 (95%-os CI: 0,73 és 0,96 között) volt.
Ugyan a kutatócsoport eredményei igen biztatóak az MMR oltás nem specifikus infekciókontrolljával kapcsolatosan, ezek erősebb alátámasztására további, megfigyeléseken alapuló tanulmányokra van szükség, hiszen a csökkent kórházi felvételi arány nem feltétlenül az MMR oltásnak, hanem bármelyik másik korábban kapott oltásnak, vagy egyéb, speciális körülménynek is betudható lehet.
Forrás: BMJ
