Diabétesz gyógyszerek és makulaödéma
A glükagonszerű peptid 1 receptor agonisták és a fenofibrátok csökkentik a diabéteszes makulaödéma kialakulásának kockázatát, a kalciumcsatorna-blokkolók azonban feltehetőleg növelik a kockázatot.
Módszerek:
Jawad Muayad Texas A&M Egyetem orvosi kara, Houston) és muntkatársai a TriNetX egészségügyi kutatóhálózat elektronikus orvosi nyilvántartásainak retrospektív elemzését végezték el annak felmérésére, hogy a szisztémás gyógyszerek, például a GLP-1 RA-k, a fenofibrátok, a tiazolidindionok és a kalciumcsatorna-blokkolók hogyan befolyásolják a DME kialakulásának kockázatát 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél.
A vizsgálatba vont betegeket legalább 5 éve szenvedtek 2-es típusú cukorbetegségben és a vizsgálatba vonáskor nem volt kimutatható náluk diabéteszes makulaödéma.
A kezelési csoportok betegeinél a cukorbetegség diagnózisa után kezdték meg a kalciumcsatorna-blokkolók (n = 107 193), a GLP-1 RA-k (n = 76 583), a tiazolidindionok (n = 25 657) vagy a fenofibrátok (n = 18 606) adását. A kontrollcsoport a betegség diagnosztizálását követő 1 éven belül nem kapta az említett gyógyszerek egyikét sem.
A kutatók propensity score illesztést alkalmaztak a két csoport közötti kiindulási jellemzők és társbetegségek kiegyensúlyozására. Az elsődleges kimenetel a diabéteszes makulaödéma előfordulása volt a szisztémás gyógyszerek megkezdését követő 2 éves követési időszakon belül.
Eredmények
A kalciumcsatorna-blokkolókkal kezelt betegeknél a kontrollszemélyekhez képest megnőtt a diabéteszes makulaödéma előfordulásának kockázata (kockázati arány [HR], 1,66; 95% CI, 1,54-1,78).
A GLP-1 RA-val történő kezelés a diabéteszes makulaödéma csökkent kockázatával járt együtt (HR, 0,77; 95% CI, 0,70-0,85), akárcsak a fenofibrátokkal történő kezelés (HR, 0,83; 95% CI, 0,68-0,98).
A tiazolidindionokat szedő betegek és a kontrollszemélyek között nem volt jelentős különbség a diabéteszes makulaödéma kockázatában.
A szerzők az Ophthalmology Retina című szaklapban 2024. december 5-én online megjelent közleményükben azt a követeztetést vonták le, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben a GLP-1 RA-knak és a fenofibrátnak védőhatása lehet a makulaödémával szemben, míg a kalciumcsatorna-blokkolók valószinűleg kedvezőtlenül befolyásolják a makulaödéma kialakulását.
Előzetes adataik alapján indokoltnak tartják a GLP-1 RA gyógyszerek diabéteszes makulaödémára gyakorolt potenciális terápiás hatását vizsgáló klinikai vizsgálatokat. Elképzelhetőnek tartják ugyanis, hogy egyetlen szájon át alkalmazott gyógyszer (a GLP-1 RA) csökkentheti a vércukorszintet, a testsúlyt, kardiovaszkuláris védelmet nyújthat és védhet a makulaödéma ellen a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél.
A vizsgálat korlátai közé tartozott annak retrospektív jellege, és az, hogy a diabeteszes makulaödéma diagnózisának felállításához elektronikus orvosi nyilvántartásokra támaszkodott, és a retina képeinek közvetlenül értékelésére vagy a retina vastagságának mérésére.
Forrás:
Muayad J, Loya A, Hussain ZS:Influence of Common Medications on Diabetic Macular Edema in Type 2 Diabetes Mellitus, Ophthalmology Retina, 2024, ISSN 2468-6530, https://doi.org/10.1016/j.oret.2024.12.006.
