Egy új terápia hosszú távú előnyei tinédzserkori depresszióban

A depresszió a serdülőkorúak körülbelül 5 százalékát érinti, ami hátrányosan befolyásolhatja a szociális kapcsolatokat és az iskolai teljesítményt. Az összes eset körülbelül felében sajnos nagy annak az esélye, hogy a betegség a felnőttkorra is átnyúlik vagy felnőttkorban visszatér, ami egyre súlyosbodó nehézségeket okoz, akadályozza a továbbtanulást és rontja a munkába állási esélyeket. A tünetek visszatérésének kockázata azonban potenciálisan csökkenthető, ha olyan módszert alkalmazunk a kórállapot kezelésére, melynek hatásai a terápia befejezését követően is hosszú időn át fennmaradnak.

Meggyőző bizonyítékok szólnak a pszichológiai terápia hatásossága mellett: a kezelésben részesült serdülők körülbelül 70 százaléka klinikai remisszióba kerül. Ugyanakkor nagyon keveset tudunk arról, hogy ennek a kezelésnek a hatásai milyen hosszú időn keresztül maradnak fenn.

Jelenleg a brit állami egészségügyi szolgálat (NHS, National Health Service) csak a kognitív viselkedésterápiával (CBT, cognitive behaviour therapy) kapcsolatban lát elegendő bizonyítékot az alkalmazásra. A CBT a depressziót fenntartó gondolatokra, érzésekre és cselekvésekre fókuszál, majd a beteggel együttműködve igyekszik megváltoztatni a nem segítő gondolatokat és cselekedeteket annak érdekében, hogy javuljanak a szociális funkciók.

„A depresszió súlyosan károsítja a betegek és környezetük életét, ami sok esetben tizenéves korban kezdődik – mondja Ian Goodyer, a cambridge-i egyetem pszichiáter professzora. − Bizonyítékaink vannak arra, hogy korai beavatkozással a súlyos depresszió visszatérésének valószínűsége csökkenthető. Mostani vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy a NHS rutin klinikai gyakorlatában alkalmazva két új kezelési forma ugyanolyan hatásos lehet-e, mint a CBT. Ennél is fontosabb, hogy a terápiás hatások túlmutathatnak-e a kezelés befejezésén.”

Goodyer professzor az IMPACT (Improving Mood with Psychoanalytic And Cognitive Therapies) kutatócsoportjának tagja, mely randomizált kontrollált vizsgálatot végzett 465 olyan serdülő bevonásával, akiket Anglia különböző részein 15 NHS praxis valamelyikébe utaltak major depresszió kórisméjével. A résztvevőket véletlen besorolás alapján az alábbi három terápiás csoport valamelyikébe osztották: 1) CBT, 2) rövid távú pszichoanalitikus terápia vagy 3) rövid pszichoszociális intervenció. A terápiák időtartama 6 és 11 terápiás ülés között változott, melyek összesen egy 25−28 hetes periódust öleltek fel.

A Brief Psychosocial Intervention egy rövid, aktív problémamegoldó beavatkozás, amely a depresszió terápiájában  az alábbi területekre összpontosít: mentális és fizikális higiéne; élvezetes aktivitások folytatása; az iskolai munka és a kortárskapcsolatok fenntartása; és a magányosság érzésének mérséklése.

A rövid távú pszichoanalitikus terápia célja a depresszió kialakulásában szerepet játszó faktorok (emlékképek, éjszakai álmok, tudattalan motivációk stb.) nyomonkövetése a tudatalatti szintjén, illetve a terapeuta és a beteg közötti kapcsolat révén.

A szerzők azt találták, hogy a vizsgálatban részt vevő serdülők 70 százaléka mindhárom terápiás csoportban jelentős javulást mutatott a kezelés végére. A következő 12 hónapra is kiterjesztett utánkövetés azt jelezte, hogy a depresszió tünetek továbbra is javulást mutattak: a vizsgálat végére a tünetcsökkenés mértéke elérte az 50 százalékot. Ezen túlmenően mindhárom csoportban hasonlónak bizonyult a kezelés összegzett költsége, illetve az egészségügyi szolgáltatások jövőbeni igénybe vétele.

A mostani tapasztalatok alapján a szerzők azon az állásponton vannak, hogy mindhárom kezelési módszert ugyanolyan magabiztossággal alkalmazhatják az NHS gyermek- és serdülőpszichiátriai szolgálatai. Mindhárom módszer 6−11 terápiás ülésben alkalmazható egy 7 hónapos periódus alatt, és a terápia hatásai várhatóan a befejezést követő egy éven át fennmaradnak. Fontos megjegyezni, hogy bár mindhárom terápiás csoportban a betegek körülbelül 40 százaléka részesült antidepresszív gyógyszeres kezelésben, ez nem befolyásolta a háromféle pszichoterápia hatásait egymáshoz viszonyítva.

„Mostani adataink nagyon ígéretesek, és azt jelzik, hogy a tinédzserek legalább kétharmada profitálhat ezekből a kezelési módszerekből, melyek elméletileg csökkenthetik a tünetek visszatérésének veszélyét – emeli ki a közlemény társszerzője, Peter Fonagy professzor (Anne Freud Centre és UCL). − Ez más részről természetesen azt is jelenti, hogy a tizenévesek jelentős hányadánál továbbra sem mutatkozik terápiás előny. Fontos, hogy megértsük ennek hátterét, és ennek ismeretében megfelelő terápiás módszereket dolgozzunk ki a betegek e csoportjának segítése érdekében.”

A szerzők feltételezése szerint előfordulhat, hogy a különböző pszichoterápiás módszerek a serdülőkori depresszió specifikus altípusaiban hatásosak, és amennyiben pontosabban választjuk ki a terápiás célpontokat, úgy fokozható a kezelés hatása és megrövidíthető a remisszió létrejöttéhez szükséges idő.

„Jelenleg meglehetősen korlátozott a terápiás eszköztárunk, de az a tény, hogy a háromféle kezelési módszer hatása (és nem költsége) megegyezik, módot nyújt arra, alternatívák mérlegelésére a depresszióban szenvedő serdülők ellátásában – teszi hozzá a Goodyer professzor. − Ezek a terápiák viszonylag rövidek, kevesebb mint 12 terápiás ülésből állnak. Mindezeket a tényezőket egybevéve, az újfajta kezelési módszerek különösen annak fényében jelentenek nagy segítséget, hogy az NHS berkein belül sokszor hosszú időt kell várni CBT-re való beutalásra.”

A kutatást a National Institute for Health Research (NIHR) és a brit Egészségügyi Minisztérium támogatta.