Fájdalmatlan mammográfia
Holland kutatók bemutattak egy olyan, minden mammográfra felszerelhető lemezt, amellyel standardizálható és csökkenthető a kompresszió, miközben nem romlik a képminőség és kisebb a nyomás okozta fájdalom.
A mammográfiás vizsgálat során technikai okokból a sík lemezre helyezett emlőt érő kompresszió rövid ideig tartó kellemetlenséggel jár, de egyes betegek kifejezett fájdalomként élik meg. A Cochrane Database szerint az emlőszűrések 9 randomizált klinikai vizsgálatából (1 671 beteg) leszűrhető tanulság az, hogy a betegnek a felvétel előtti informálása, a beteg saját maga által szabályozott kompresszió némileg enyhítheti a kellemetlenségeket Miller D, Livingstone V, Herbison P. Interventions for relieving the pain and discomfort of sreening mammography. Cochrane Database Syst Rev 2008 Jan 23;(1):CD002942.doi:10.1002/14651858.CD002942.pub2. . Az emlő párnázása kicsit ront a felvétel értékelhetőségén. A fájdalomcsillapítókkal (acetaminophen) történt előkezelés nem változtatja meg a fájdalom mértékét. Az érzékenységet számos egyéb tényező is befolyásolja, pl.: az emlőszövet típusa, a menstruációs ciklus időpontja, a koffein abúzus, a félelem, de befolyásolja a vizsgálóhelyiség minősége (váró, vetkőző) és a beállítást végző radiológus asszisztens személyisége is.
Az Egyesült Államokban évente 39 millió mammográfiás felvétel készül. Az emlők kompressziójával lehet elérni az emlő egyenletes szétterülését (a réteg egyenletes vastagságát), mellyel a kép minősége optimális lesz, és a legkisebb elnyelt dózis is elegendő. Tradicionálisan a radiológiai asszisztens alkalmazza az emlő méretének, a bőr feszességének, a beteg fájdalom-toleranciájának megfelelő kompressziót.
Hollandiában egy megfigyeléses vizsgálatban 954 beteg válaszolt a mammográfiával kapcsolatos kérdőívek felvetéseire. A betegek 72,9%-a (n=689) szerint a mammográfia mérsékelt, vagy erős fájdalommal járt. Ebben a betegcsoportban a fájdalom megjelenésében – a fájdalmat egyáltalán nem jelzőkhöz képest – több egyéb faktor is szerepet játszott, pl.: eleve érzékeny emlők (p=0,001), az emlőbetegségek családi halmozódása (p=0,017), az előző mammográfia során észlelt fájdalom emléke (p=0,001), a felsőfokú képzettség (p=0,008), a szorongás (p=0,001), az emlők érzékenysége az utóbbi három napban (p=0,001), és az asszisztens kéréseinek semmibe vevése (0,001). Az egyéb faktorok, mint pl. az életkor, a hormonális státusz, az emlő mérete és a különböző hormonok használata nem befolyásolta az emlőfájdalom megjelenését. Összesen 32 beteg (3,3%) mondta azt, hogy többet nem látogatja a szűréseket, 25 (2,6%) beteg szerint a fájdalom elrettentette őket a mammográfiás vizsgálattól, 6 beteg (0,6%) egyéb okokra hivatkozott. Egyetlen beteg (0,1%) mondta azt, hogy soha nem engedi meg a mammográfiás vizsgálatot (Keemers-Gels).
A Radiological Society of North America (RSNA) 100. évenkénti találkozóján Chicago-ban 2014. november 30.-án SSA20-05 absztrakt számmal egy igen érdekes előadás hangzott el a témában. Az érintőképernyős technológián alapulva egy átlátszó fólia kerül a cső és az emlő közé, mely érzékeli és méri a kompressziót. Az eszköz minden jelenlegi mammográfiás készülékre felszerelhető. Dr. Woutjan Branderhost (Academic Medical Center, Amsterdam) szerint „eddig elég erős és fájdalmas nyomást alkalmaztunk a mammográfia során, melyre nem volt szükség”. Dr. Branderhost avval kezdte az előadását, hogy a lemez és az emlő közötti nyomás erősen változó még akkor is, ha az emlő ugyanakkora lemez-területtel kerül kontaktusba. A túl erős kompresszió fájdalmat okoz, a túl gyenge viszont rontja a kép minőségét és extra sugárzási dózist is jelent. A jelenlegi technikákkal az emlőre ható nyomás a 3kPa alatti értékektől a 30 kPa értékig terjedhet. Az új berendezéssel standardizálható a kompresszió, mely így inkább összenyomást, mint erőszakos kényszert jelent („pressure rather than force”). A kutatásban 433 tünet- és panaszmentes, 50 és 75 év közötti asszony vett részt. Minden betegnél négyféle kompressziót végeztek, ezek közül három a célvolumenre 10 dekanewtont (10,1971 kg) fejtett ki, és egy pedig a célterület nyomását standard 10 kPa-ra (0,09869 atm) állította be. A vizsgált személyek kérdőíveken számoltak be tapasztalataikról. Az új eszközzel végzett vizsgálatok során a fájdalom kevesebb volt, a képminőség nem romlott.
Amsterdamban már ezt az eljárást egy éve alkalmazzák, és lényegesen csökkent az extrém erős (fájdalmas) és az extrém gyenge kompresszióval készült felvételek (rossz képminőség) száma, ezért „ez az eljárás jelenleg a mammográfia elvégzésének legjobb módszere”. Dr. Brandenhorst – aki az új eszközt kifejlesztő cég, a SigmaScreening BV alkalmazásában áll – megjegyezte, hogy az új eszköz sikerei ellenére további vizsgálatok szükségesek például annak megállapítására, hogy valóban a 10 kPa-e az optimális nyomás?
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
