Egyre gyakoribb az emlő MRI vizsgálata, még ha nem is indikált

Az egyik vizsgálat azt mutatta ki, hogy 2000 és 2009 között 20-szorosra nőtt az emlő MRI gyakorisága, majd csökkent és stabilizálódott. 2011-ben azonban a gyakoriság még mindig 16-szorosa volt a 2000. évinek.

A másik vizsgálat eredménye az volt, hogy 2005 és 2009 között majdnem megháromszorozódott az emlő MRI használata.

A vizsgálatok, amelyeket a JAMA Internal Medicine online kiadása közölt, azt mutatták, hogy az emlő MRI-t az esetek 20–30%-ában használták megfelelően, s az egyik vizsgálat szerint a nagy kockázatú nők felében nem végeztek emlő MRI-t.

„Adataink szerint az emlő MRI szűrésen átesett nők többsége nem felelt meg a javasolt kritériumoknak, míg sokakban, akik megfeleltek ezeknek, nem végeztek emlő MRI szűrést” – vonták le a következtetést Natasha K. Stout, PhD, a Harvard Egyetem munkatársa és kollégái. „Ahhoz azonban, hogy világos legyen az alkalmazás helyessége, jobb dokumentációra van szükség az emlőrák kockázatát illetően... Fontos kutatási feladat megérteni, hogy kiken végeznek emlő MRI-t, mivel az egészségügyre fordítható költségek korlátozottak, és bölcsen kell őket felhasználni, hogy maximalizáljuk a populáció egészségét.”

Mind az American Cancer Society (ACS), mind a National Comprehensive Cancer Network olyan irányelveket tett közzé, amelyek azt javasolják, hogy emlő MRI-t csak azokban a nőkben kell végezni, akikben az emlőrák élethossziglani kockázata meghaladja a 20%-ot.

„A rutinszerű emlő MRI szűrés nem javasolt az új rák diagnózisának felállításához vagy a rák megfigyeléséhez” – mondta dr. E. Shelley Hwang, a Duke Egyetem munkatársa és dr. Isabelle Bedrosian, a houstoni MD Anderson Rákközpont dolgozója. „Ennek ellenére az MRI-t ma is gyakran használják ilyen célokra.”

Dr. Hwang és dr. Bedrosian hozzátették, hogy bár a két vizsgálat más-más metodológiát alkalmazott, és a betegpopuláció is eltérő volt, az eredmények figyelemreméltóan konzisztensek. Arra a következtetésre jutottak, hogy az MRI szerepének felméréséhez az újonnan diagnosztizált emlőrákokban szükség lesz egy multicentrikus, prospektív vizsgálatra.

A mostani két vizsgálat – más vizsgálatok mellett – azt bizonyítja, hogy az emlő MRI-t túlságosan gyakran és nem megfelelő módon használják. Nem kétséges, hogy az emlőrákra vonatkozóan nagyobb az emlő MRI szenzitivitása, mint a mammográfiáé. Az emlő MRI specificitása azonban kisebb, és költsége sokkal nagyobb. Ráadásul egyetlen randomizált vizsgálatot sem végeztek arra vonatkozóan, hogy javítja-e az emlő MRI az emlőrák túlélését vagy más kimenetelét.

Mivel bizonytalanság övezi az MRI szerepét az emlőrák diagnózisában, kivizsgálásában és kezelésében, a szakértők véleménye szerint csak a nagy kockázatú nőkben javasolt alkalmazni. Akárcsak a prosztatarák szűrésénél, nincsenek olyan adatok, amelyek igazolnák, hogy az MRI előnyei a kis kockázatú nőkben felülmúlják potenciális kockázatait.

Az emlő MRI használatával kapcsolatos információk gyérek, főleg a hosszú távú trendeket tekintve. Ezért dr. Stout és munkatársai 10 518 olyan beteg adatait tekintették át, akiket 2000 januárja és 2011 decembere között legalább egyszer MRI-vel vizsgáltak. A képalkotó módszer indokoltságát egy kockázatbecslő modell segítségével vizsgálták, amelyet a betegek egy részének adatai alapján alkottak meg.

Az elemzés azt mutatta ki, hogy 2003 és 2008 között évente 46%-kal nőtt az MRI alkalmazásának gyakorisága: míg 2000-ben a gyakoriság 6,5/10 000 nő volt, 2008 végére már 130/10 000 nő lett. 2009 és 2011 között évente 10%-kal csökkent a gyakoriság, s így 2011-ben 104,8/10 000 nő volt. A korspecifikus trendek mintázata hasonló volt.

Ami az emlő MRI indikációját illeti, a nők 30,1%-ának szerepelt a kórtörténetében emlőrák, 51,7%-uknak a családi anamnézise tartalmazott emlőrákot, és 3,5%-uknak nagy kockázatú genetikus mutációja volt.

A nők azon csoportjában, akiknek adataiból a kockázatbecslő modellt létrehozták, csupán 21% felelt meg az ACS emlő MRI-re vonatkozó kritériumainak. Másrészt a nagy kockázatú genetikus mutációval rendelkező nőknek csak a kisebb részén (48,4%) végeztek emlő MRI-t.

A második vizsgálat résztvevői öt különböző földrajzi területen éltek, s a vizsgálat a 2005 és 2009 közötti időszakra terjedt ki. Az elemzésben 8931 olyan nő szerepelt, akiken emlő MRI-t végeztek, és 1 288 924 olyan, akin mammográfiás szűrést.

Mint arról Karen J. Wernli, PhD, a seattle-i Group Health Kutatóintézet munkatársa beszámolt, a vizsgált időszak alatt az emlő MRI gyakorisága 4,2/1000 nőről 11,5/1000 nőre nőtt. Az emlő MRI leggyakoribb dokumentált indikációja a diagnosztikus vizsgálat volt (40,3%), s ezt az emlőrák szűrés követte (31,7%).

Emlő MRI vizsgálatot gyakrabban végeztek az 50 évesnél fiatalabb nőkön, a nem szült nőkön, a nem hispanó fehéreken, azokon, akiknek személyes vagy családi anamnézisében emlőrák szerepelt, és akiknek tömött volt az emlőszövete (p<0,001 mindegyik esetben). Míg az emlő MRI csoportban 2005-ben még csak 9% volt azok aránya, akiknek nagy volt az élethossziglani emlőrák kockázata, 2009-re már 29%-ra nőtt ez az arány.

„Nő a nagy kockázatú nők emlő MRI vizsgálatának gyakorisága” – vonták le a következtetést a szerzők. „Mégis, eredményeink szerint javítani kell az MRI használatát, főleg azoknak a nőknek az esetében, akiknek ebből a legtöbb haszna lehet.”

Forrás: MedPage Today