Amerikai vita az újabb rákszűrések hasznáról
Az Egyesült Államokban folyamatosan fellángol a vita a rákszűrés népegészségügyi haszna, költségei és adatainak értékelése és jelentősége körül.
Fél évszázados lelkesedés és kiterjedt alkalmazás után a rákszűrés kérdése egy olyan szakaszba lépett, ahol már inkább a szkepticizmus jellemző – jelentette ki egy most megjelent kommentárban Dr. Cary Gross (Yale University, New Haven, Connecticut) (Gross). „A huszadik század második fele a rákszűrés csodája volt”. A hüvelykenet Pap-festése jellemezte ezt az aranykort: az 1950-es évekről az 1990-es évekre 60%-al csökkent a méhnyakrák előfordulása és halálozása. A szűrések lehetősége az 1960-as években tovább szaporodott: 1963-ben a mammográfia, 1969-ben a kolonoszkópia került bevezetésre. De mostanában az amerikai klinikusok az új szűréseket már nem mindig tartják népegészségügyi szempontból hasznosnak, és nem egyértelmű számukra, hogy hogyan viszonyuljanak a releváns adatokhoz. A prosztatarák szűrés ebből a szempontból emblematikus, hiszen a vélemények az „egyértelműen ajánlott” és a „sok szakértő által ellenzett” között mozognak.
Dr. Richard Wender, az atlantai központú American Cancer Society rákfelügyeletének vezetője szerint a rákszűrés változik, spektruma szélesedik, de igen fontos, hogy a guideline-okban előírtak szerint történjen. „A szűrés kapcsán – de általában az orvoslásban – egyre gyakrabban beszélünk a korlátokról, az előnyökről, és a kockázatokról”- mondta, de a részletek bonyolultak, az összefüggések megértése nehézségekbe ütközik. Az onkológiai gyakorlat sokat tanult a szűrésekből, egyre pontosabb kezeléseket tud adni: pl. „a PSA próba bevezetése előtt semmit sem tudtunk arról, hogy hogyan kell a korai prosztatarákot kezelni, mivel nem is láttunk ilyet. A szűrések kapcsán a daganatok olyan stádiumát sikerült felfedeznünk, amilyet azelőtt nem is ismertünk” – tette hozzá. A szűrések jelenlegi helyzete a bizonyítékok és a kezelés fejlődését egyaránt tükrözi, és ez bizony nem egyszerű. A szűrések értékét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az utóbbi néhány évtizedben a colorectális rákok (CRC) halálozása 43%-al csökkent az Egyesült Államokban és ez egyedül a szűrésnek, és nem a jobb kezelésnek, vagy a korszerűbb táplálkozásnak köszönhető, hiszen az emberek táplálkozási szokásai, ha lehet még romlottak is.
Az eredeti közlemény szerzője, Dr. Gross hangsúlyozta, hogy a colorectális szűrés „fiataloknál hatékony, időseknél viszont erősen kérdéses”. A National Health Interview Survey adatai alapján a kutatók megállapították, hogy a 65 éves, vagy idősebb – várhatóan 9 évnél kevesebb életkilátással rendelkező -állampolgárok több mint felénél történt prosztata-, emlő-, méhnyak- és CRC szűrés. A korlátozott életkilátásokkal rendelkezők szűrése pedig „a guideline-ok többségével ellentétes” – írta Dr. Gross. A szűrések mai helyzetének eltérő értékelése ellenére viszont Dr. Goss és Dr. Wender megegyeztek abban, hogy a szűréseket egy megfelelően kiválasztott felnőtt korosztályban kell végezni. „Eljött az ideje, hogy véget vessünk a nem bizonyítékokon alapuló szűréseknek”- jegyezte meg Dr. Wender. „Ezzel egyetértek, a megfelelő egyéneket kell szűrni”- válaszolta Dr. Gross, „de nem mindig világos, hogy kik azok a megfelelő egyének”. „A rákszűrést éveken át túlfinanszírozták” – jelentette ki Dr. Gross, visszhangozva a Dr. Otis Brawley 2009-ben tett, nagy port kavart véleményét (Brawley), melyet az utóbbi időben több szakember is osztott (Chustecka). Több professzionális orvostársaság és ráksegítő civil szervezet szerint a „rákszűrés kérdésében nem a rábeszélésre, a reklámozásra, hanem inkább a nevelésre kell a hangsúlyt helyezni” (Stefanek). Ha visszanézünk az elmúlt 25 évre, akkor „oktalan költekezést” látunk – mondta végül Dr. Gross. A változtatás szükséges és lehetséges.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
