Gyermekkori heveny középfülgyulladás
Bevezetés
L. Emmett Holt 1897-ben tette közzé „The Diseases of Infancy and Childhood” című munkáját, melyben egy teljes fejezetet szentelt a heveny középfülgyulladásnak. Ebben számos tapasztalati tényről szó esik, többek között a gyermekkori előfordulásról (elsősorban a téli hónapokban), az Eustach-kürt funkciózavarának szerepéről és a kiújulási hajlamról. A szerző igen különböző betegségeket taglal, megjegyezve, hogy az esetek 43%-a kanyaróval, skarláttal, szamárköhögéssel vagy mumpsszal jár együtt, és az „egyszerű hurut” (catarrhus) aránya mindössze 29%. A megbetegedések 20%-a a fogzással hozható összefüggésbe. Az egyszerű megfázás kísérőjelenségeként fellépő akut otitis jóindulatú lefolyású, és maradványtünetek hátrahagyása nélkül meggyógyul. A skarlát, diftéria vagy influenza szövődményeként jelentkező középfülgyulladás ezzel szemben súlyos invazív következményekkel jár, és gyógyulása után „bizonyos fokú hallásvesztés” marad vissza. Kezelésként a szerző vérlebocsátást javasol piócák segítségével, valamint jó hatásúnak véli a száraz meleg alkalmazását. Amennyiben a fentiek nem hozzák meg a kívánt eredményt, opiátok adását tartja szükségesnek. A második napon is fennálló fájdalom és láz esetén a dobhártya bemetszését alkalmazták. A visszatérő vagy idült betegség megoldását sebészre bízták.
Több mint száz évvel később már az akut otitis media (AOM) volt a leggyakrabban kórismézett gyermekgyógyászati betegség, mely az esetek 20%- ában szerepel a gyermekgyógyászhoz fordulás okaként. Az AOM következtében évente 24 milliónál is több rendelőintézeti megjelenés fordul elő, a járóbeteg- ellátás keretében felírt antibiotikumok legnagyobb részét e betegség kezelésére rendelik, és évente 5,3 millió dollár kiadást jelent az egészségügyi költségvetés számára. Az Egyesült Államokban a csecsemők 50%-a 6 hónapos kora előtt esik át az első AOM epizódon, és 90%-uknál legalább egy esetben fellép a betegség a kétéves kor betöltése előtt. Az AOM többnyire a 2 évesnél fiatalabb gyermekeket érinti, majd az életkor előrehaladtával gyakorisága fokozatosan csökken. Az esetek valamivel több mint felében fiúgyermekek betegszenek meg. A visszatérő vagy idült gyulladás a hallás- vagy beszédfejlődés zavarának veszélyét rejti magában.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!