Hallásvizsgálat
Minden negyedik, 50 évesnél fiatalabb és minden második, 80 évesnél idősebb ember csökkent hallású. A hallásvizsgálat segíti a halláscsökkenés okának felderítését és a legmegfelelőbb hallásjavító kezelés vagy eszköz kiválasztását. A gyengén halló csecsemők és gyermekek hallásának mielőbbi korrekciója alapvető orvosi és gondozói feladat, de az időskori nagyothallásba sem kell beletörődni: van segítség ellene.
Aki úgy érzi, romlott a hallása, először is gondolja át és ellenőrizze, hogy mindkét fülére rosszabbul hall-e, és hogy mindenfajta hangot, vagy csak bizonyos magasságú hangokat hall rosszabbul, majd mondja el a panaszait fül-orr-gégésznek. A szakorvos hallásszűrést végez vagy részletes hallásvizsgálatot ír elő. Azoknak is ajánlatos hallásvizsgálatot végeztetniük, akik a munkahelyükön tartósan erős zajnak voltak kitéve, vagy rendszeresen hallgattak hangos zenét.
Csecsemők, gyermekek halláscsökkenésének felismerése
A veleszületett vagy később kialakuló halláscsökkenés felderítésére a kisgyermekek hallását újszülöttkortól kezdve bizonyos időközönként ellenőrizni kell. Mivel az újszülöttkori és a későbbi, életkorhoz kötött hallásszűrések hazánkban még nem váltak általánossá, a szülők és gyermekgondozók fontos feladata, hogy ha halláscsökkenésre utaló gyanújeleket vagy a beszédfejlődésben bármilyen zavart észlelnek, késlekedés nélkül vizsgáltassák meg a gyermek hallását, mivel a korai életszakaszban az ép hallás alapvető feltétele a beszédfejlődésnek, a szociális és szellemi fejlődésnek. A hatévesnél fiatalabb gyermekek halláscsökkenésének megállapítása, számszerű jellemzése speciális eszközöket, módszereket és gyermekaudiológiai gyakorlatot igénylő feladat.
Késlekedés nélkül vizsgáltassuk meg a hangokra nem megfelelően reagáló csecsemő hallását!
Hangerő és zajártalom
A hangerőt decibelben (dB) mérik. A suttogás hangereje 20 dB körül van, a nagyon hangos zenéé meghaladhatja a 100 dB-t, sugárhajtású repülőgép közelében akár 140 dB is lehet a hangerő. Hosszabb idő után minden zajhatás visszafordíthatatlan halláscsökkenéshez vezet, mert az erős hangok hatására jóvátehetetlenül károsodnak a belső fül ún. szőrsejtjei. A zajártalom következtében a zajnak megfelelő hangmagasság-tartományban alakul ki halláscsökkenés. Védekezzünk jól záró füldugóval, fülvédővel a munkahelyi és a közlekedési zajok ellen!
Előzetes fülészeti vizsgálat
A hallásvizsgálat elvégzése előtt ki kell zárni vagy meg kell szüntetni a hallásproblémák hétköznapi okait. A hallójáratban felgyülemlő, összetömörült fülzsír pl. vezetéses halláscsökkenést okozhat, ami rendszerint megszűnik a fülzsír eltávolításakor. A hallójárat vagy a középfül gyulladása is vezetéses halláscsökkenéssel jár. Az orvos fültükörrel ellenőrzi, hogy látható-e és ép-e a dobhártya. Hangvillás vizsgálattal vagy szűrővizsgálatokra alkalmas egyszerű audiométerrel tájékozódhat a halláscsökkenés jellegéről és mértékéről, de annak pontos számszerű jellemzéséhez részletesebb, összetettebb vizsgálatra van szükség.
Audiogramok: (a) ép hallás; (b) vezetéses halláscsökkenés; (c) idegi (percepciós) halláscsökkenés 0 légvezetéses hallásküszöb (nem maszkolt, jobb fül), csontvesztéses hallásküszöb < (nem maszkolt, jobb fül)
Forrás:. http://phys.bio.u-szeged.hu/DT/elettan/ch10.html
Hogyan történik a hallásvizsgálat?
A részletes hallásvizsgálatot a halláscentrumokban ún. audiométerrel végzik, gondosan hangszigetelt vizsgálókabinban. A műszerrel különféle erősségű és hangmagasságú, tiszta, felhangmentes hangokat lehet előállítani. A vizsgálat során különböző hangmagasságú és erősségű hangokat hallunk, előbb a jobb, majd a bal fülünkön. A hang meghallását kézfeltartással vagy gombnyomással jelezzük. A vizsgálat előtt legalább 14 órán át kerülni kell a zajokat.
A vizsgálatot 1000 Hz-es frekvenciájú hanggal szokás kezdeni, majd fél vagy egész oktávonként haladnak a magasabb hangok felé (4000 vagy 8000 Hz-ig), illetve a mélyebb hangok felé (500, 250 vagy 125 Hz-ig). A hallásküszöb az a decibelben megadott hangerősség, amit az adott hangmagasságnál az esetek felében meghallunk. Ennek meghatározásához a még jól hallható hang erősségét 10 dB-enként csökkentik. Amikor a válasz már elmarad, a hangerőt kisebb lépésekben növelik, majd megismétlik a méréssorozatot.
A hangérzetet keltő ingerforrás a vizsgált fülre helyezett fülhallgató (légvezetéses hallásvizsgálat) vagy a fül mögé, a koponya csecsnyúlványára helyezett rezgéskeltő eszköz (csontvezetéses hallásvizsgálat). Ha jelentős különbség van a két fül érzékenysége között, akkor a nem vizsgált fület az áthallás elkerülése végett mindenképpen takarni („maszkolni”) kell.
A részletes hallásvizsgálatot hangszigetelt kabinban végzik, kb. 1 órát kell szánni rá
Hogyan értékelik a hallásvizsgálat eredményét?
A hallásvizsgálat eredménye az ún. audiogram, amelyről azt lehet leolvasni, hogy milyen mértékű a különféle hangmagasságoknál talált jobb és bal oldali halláscsökkenés. A vezetéses és az idegi eredetű halláscsökkenés elkülönítéséhez a légvezetéses mellett a csontvezetéses hallást is vizsgálni kell.
Ha az audiogram azt mutatja, hogy a halláscsökkenés a hétköznapi életben legfontosabb hangmagasság-tartományban 30 dB vagy annál nagyobb, akkor érdemes megfontolni a hallókészülék viselését.
A hallásvizsgálattal megállapított halláscsökkenés mértékén és típusán kívül a kórelőzményt, a fül állapotát és jellegzetességeit, a páciens életmódját és hallási környezetét is figyelembe kell venni a hallókészülék kiválasztásakor.
Vannak olyan esetek, amikor a hallás korrekciójára nem a hallókészülék, hanem a hallásjavító műtét (pl. kochleáris implantáció) a legcélravezetőbb megoldás. Ha nagy a különbség a jobb és a bal oldalon mért hallásküszöbök között, az központi idegrendszeri károsodást, pl. hallóideg-elváltozást jelezhet, ezért ilyen esetben képalkotó vizsgálatot végeznek az ok felderítésére.
Milyen készülékekkel javítható a hallás?
Ha a halláscsökkenés jelentős mértékű, és magától nem gyógyuló, kezeléssel nem kiküszöbölhető elváltozásból fakad, különféle hallókészülékekkel lehet javítani a hallást, mérsékelni a mindennapi kommunikációs nehézségeket.
A hallókészülékek kisméretű, elemmel működő hangerősítő eszközök. A hangrezgéseket a készülék mikrofonja elektromos jelekké alakítja át, ezeket a készülék elektromosan fölerősíti, majd egy apró hangszóróhoz juttatja. A két fő típus a hallójáratba és a fül mögé helyezhető hallókészülék. Technikai fejlettségük szerint analóg, digitálisan programozható analóg és digitális hallókészülékeket különböztetnek meg. A különböző típusok között nagyok az árkülönbségek, egy részüket egészségbiztosítási támogatással szerezhetik be a rászorulók. A hallókészülék-szaküzletben a típus kiválasztása után mintát vesznek a fülről, s a hallókészüléket, illetve annak illesztékét személyre szólóan gyártatják le.
