Irritábilis bél szindróma, endometriosis vagy mindkettő?

Bevezetés

A legjobb gasztroenterológusnak is komoly kihívást jelent az irritábilis bél szindróma (IBS) felismerése, hiszen amellett, hogy a kórkép elkülönítő diagnosztikája igen összetett, az sem könnyít a kórisme felállításán, hogy e jellemzően krónikus lefolyású betegség fennállása alatt gyakran alakulnak ki egyéb, a gasztrointesztinális traktust érintő társbetegségek is. A járóbeteg-ellátást tekintve az egyik leggyakoribb kórképnek számít, amely a nők mintegy 20%-át érinti. Esetükben a diagnosztikai célú kivizsgálás során mindig gondolni kell nőgyógyászati betegségekre is. Az irritábilis bél szindróma diagnosztikájával kapcsolatos irányelvek szerint ugyan elegendő, ha az orvos csupán a lehető legszükségesebb diagnosztikai vizsgálatokra szorítkozik [1], elsősorban nők esetében előfordul, hogy a kórisme egyértelmű felállítása igen széles körű kivizsgálást kíván.

Esetismertetés

Egy korábban egészséges, nem szült, 29 éves nő hasi fájdalom és enyhe obstipatio miatt fordult orvoshoz. Kórelőzményében hasi műtét nem szerepelt. A klinikán kolonoszkópiás vizsgálat alapján irritábilis bél szindrómát diagnosztizáltak, és a beteget hazabocsátották. Hat évvel később, röviddel az adott havi menstruációs vérzés kezdete után súlyos hasi fájdalom és hányás miatt került felvételre intézményünk sürgősségi osztályán. Konzervatív kezelés hatására állapota gyorsan javult. A nőgyógyászati vizsgálat megerősítette, hogy a beteg tüneteit nagy valószínűséggel irritábilis bél szindróma okozta, így a kivizsgálás klinikánk belgyógyászati osztályán folytatódott. Ez idő tájt a beteg alhasi fájdalomról és puffadásról panaszkodott, amelyet a székletürítés rendellenessége kísért úgy, hogy többnyire a székrekedés dominált. A tünetek megfeleltek az irritábilis bél szindróma kórismézésének alapjául szolgáló Rome II kritériumoknak, különösen, hogy a fentiek mellett deréktáji fájdalom és hangulati levertség is jelentkezett, hányinger vagy húgyúti fertőzésre utaló tünetek azonban nem léptek fel. A nő menstruációs ciklusa szabályos volt, bár úgy tűnt, a menstruációs vérzéssel egy időben súlyosbodnak a tünetek - a beteg általában szokatlanul erős fájdalmat érzett, amelyet a simaizomgörcs-oldók alig enyhítettek. A hasi és a kismedencei szervek ultrahangvizsgálata negatív eredménnyel zárult. A beteg hasi tünetei időről időre mégis fellángoltak, majd 18 hónappal később, a rendszeres gasztroenterológiai ellenőrzések egyikén a rossz közérzet mellett testsúlycsökkenést észlelt a szakorvos, így újabb klinikai kivizsgálást javasolt. Röviddel ezután a hasi fájdalom oly mértékben súlyosbodott, hogy a beteg ismét a sürgősségi osztályra került. A gyomortáji kólikás fájdalomhoz hányás és székrekedés társult. A belek felfúvódtak, a has megkeményedett, peritonitisre azonban semmi nem utalt. A végbél kis mennyiségű székletmaradványt tartalmazott. A vörösvértestek süllyedési sebessége és a C-reaktív protein vérkoncentrációja egyaránt normális volt, a hasi röntgenvizsgálat azonban a vékonybél egyes szakaszainak obstrukcióra utaló tágulatát mutatta (1. ábra). Az ezt követő laparotomia során nyilvánvalóvá vált, hogy az elzáródást a terminális ileum területén kialakult benignus szűkület okozza. A féregnyúlvány szintén megvastagodott, emiatt azt a szűkületet okozó szövetrésszel együtt eltávolították. A szövettani vizsgálat során bebizonyosodott, hogy az említett területeket érintő elváltozás valójában endometriosis (2. ábra). A műtétet követően szövődmények nem léptek fel; a beteg állapota jelentősen javult. Átmeneti obstipatio és ezzel együtt hasi diszkomfortérzés gyakran még most is jelentkezik, ami változatlanul megfelel az irritábilis bél szindróma Rome II diagnosztikai kritériumainak. A beteg írásbeli hozzájárulását adta az őt érintő kórfolyamat közzétételéhez.