Izomtömeg és kardiovaszkuláris kockázat
A 45 év fölötti férfiak későbbi kardiovaszkuláris kockázata fordított arányban áll testük tiszta izomtömegével.
Dr. Stefanos Tyrovolas (Centre for Biomedical Research in Mental Health in Barcelona) és spanyol, görög, valamint ausztrál munkatársai ATTICA nevű vizsgálatuk Journal of Epidemiology and Community Health c. lapban megjelentetett eredményei szerint a középkorú férfiak zsírmentes (lean) izomzatának nagyobb tömege arra utal, hogy esetükben az elkövetkező 10 évben alacsonyabb lesz a kardiovaszkuláris megbetegedések (CVD) kockázata - függetlenül a táplálkozástól, az anyagi helyzettől, a dohányzástól, a diabetestől, az obesitástól, a magas vérnyomástól és normálistól eltérő koleszterin-szinttől.
A tiszta izomtömeg kb. a testtömeg felét teszi ki, és jelentős szerepet kap az anyagcserében és a vércukorszint szabályozásában. Nagyjából 30 éves kor után a tiszta izomtömeg csökkenni kezd, minden 10 év elteltével nagyjából 3%-kal. Nagy közösségi minták alapján 45 éves kor fölötti, kardiovaszkulárisan nem érintett férfiak körében fordított összefüggés figyelhető meg a vázizomzat tömege (SMM, skeletal muscle mass) és az elkövetkező 10 év CVD kockázata között.
Az eddigi vizsgálatokban leginkább kardiovaszkulárisan érintett betegekben keresték az izomtömeg és a CVD kockázat összefüggését, a jelen vizsgálatban viszont olyan személyeket követtek, akiknek a vizsgálat indulásakor nem volt kardiovaszkulárisan érintettségük. A prospektív vizsgálatban 1019, CVD-vel nem érintett, 45 évnél idősebb személy szerepelt (485 nő, 534 férfi). Kiinduláskor felmérték a résztvevők fizikai aktivitását, a mediterrán étrend betartását, a dohányzást. Mérték a CVD kockázati faktorokat, vérnyomást, BMI-t, lipid- és cukor-szinteket, a gyulladásos markereket, kiszámították a tiszta izomtömeget. A követés 10 éve alatt 26,7%-ban fordult elő fatális, vagy nem fatális CVD. A legnagyobb izomtömegű egyéneknél 81%-kal kevesebb volt a CVD-k kockázata a legkisebb izomtömegű résztvevőkhöz képest (HR: 0,19, 14% vs 31,7%). Ha az adatokat nem, képzettség, szocioökonómiai helyzet, táplálkozás, dohányzás, fizikai aktivitás, magas vérnyomás, diabetes, hiperkoleszterinémia, obesitas szerint igazították, akkor a legnagyobb simaizom tömeg mellett szignifikánsan kevesebb volt a 10 éves CVD kockázat (HR: 0,06).
A nagyobb tiszta izomtömeg általában a fiatalabbaknál, a férfiaknál, a dohányosoknál, a fizikailag aktívaknál, a képzettebb, jobb módú és a mediterrán diétához erősebben ragaszkodó résztvevőknél volt megfigyelhető. Körükben ritkább volt az obesitas, a diabetes, a magas vérnyomás, mint az alacsonyabb izomtömegű résztvevőknél (mindegyik P<0,07). A férfiak 10 éves CVD kockázata egyébként csaknem négyszerese volt a nőkéhez képest (HR: 3,7). Külön értékelve a nők és a férfiak 10 éves CVD kockázatát, a kutatók kimutatták, hogy a kockázat férfiak esetén szignifikánsan függött az izomzat tömegétől, de a nőknél ilyen összefüggés nem igazolódott (HR: 0,03 és HR: 0,18 az előző sorrendben).
Bár a nagyobb izomtömeg esetén jelentősen alacsonyabb volt a gyulladásos markerek értéke (CRP, IL-6, fibrinogén, mind P<0,001), de ezek a faktorok nem befolyásolták a tiszta izomtömeg és a CVD kockázat közötti összefüggést.
Az eredmények nyomán -különösen férfiak esetén- át kell gondolnunk a szívrohamok és a stroke prevencióját. A kutatók kiemelték, hogy „a vázizomzat lehetőség szerinti megtartása népegészségügyi feladat, mellyel csökkenteni lehet a középkorú és annál idősebb népesség kardiovaszkuláris megbetegedéseit.” A csökkent izomtömeg számos egészségügyi problémával jár, mint pl. rokkantság, romló mentális helyzet, diabetes, CVD, halálozás, ezért az izomtömeg csökkenését lehetőség szerint meg kell előzni, illetve lehet késleltetni a táplálkozás javításával, fokozott fehérje-bevitellel, testedzéssel.
A nők és a férfiak közötti hormonális különbségeknek lehet szerepük a nemek eltérő öregedési folyamatában, és ez magyarázhatja a nők és a férfiak közötti - fentebb ismertetett - jelentős eltéréseket. Adott életkorban általánosságban a férfiaknak jóval magasabb a tiszta izomtömegük, mint a nőknek.
A tanulmány korlátai közé tartozik, hogy csak a kiinduláskor mérték fel a résztvevők tiszta izomtömegét, így nem tudjuk, hogy a követés további évei alatt hogyan változott az izomtömeg, és ez mennyire befolyásolhatta a CVD kockázatot. Mivel a vizsgálat csak megfigyeléses volt, ezért nem bizonyítható az a következtetés sem, hogy a középkorúaknál és az idősebbeknél mérhető magasabb izomtömeg csökkenti a későbbi CVD kockázatot.
Források:
