Módosításra szorulnak-e a coeliakia diagnosztikai kritériumai?

A coeliakia kórismézésében ma a vékonybél-biopszia az arany standard, de a diagnosztikai algoritmusban a szerológia, az immunhisztokémiai vizsgálatok és a HLA-tipizálás is helyet kap. Az IgA antigliadin antitestek vizsgálatát kiszorította az IgA antiendomysialis antitestek és a szöveti transzglutamináz elleni IgA antitestek meghatározása. Az új markerek nagy szenzitivitása és szelektivitása megkérdőjelezi a duodenum-biopszia szerepét a diagnózis megerősítésében. Általánosan elfogadott álláspont szerint nem helyes kizárólag a duodenum- biopszia eredményére hagyatkozni. Kétséges esetekben (ha a biopsziás minta nem ítélhető meg biztonsággal) további vizsgálatok szükségesek. Kvantitatív morfometria és immunhisztokémiai vizsgálatok segítségével azonosíthatók az intraepithelialis lymphocyták és közöttük a gamma/delta receptorokkal rendelkező sejtek. A HLA-DQ2 a szóba jövő kórképek körének szűkítésében kaphat szerepet, alkalmazását azonban az egészséges populációban való gyakori előfordulása korlátozza. Minden diagnosztikai vizsgálómódszernek – így a hisztológiai és szerológiai teszteknek és a genetikai tipizálásnak is – megvannak a maga gyengéi. A felsorolt módszerek együttes alkalmazásával feltárható a gluténszenzitív kórképek teljes spektruma, különösen, ha a duodenum szövettani vizsgálatával nem jutunk egyértelmű diagnózishoz.

European Journal of Gastroenterology & Hepatology 2005, 17:41–43