Neurofilamentum jelezheti a traumás agysérülés súlyosságát
A National Institutes of Health most közzétett adatai szerint a neurofilamentum könnyű lánca biomarkerként hasznosítható az agysérülés kimutatásában, illetve a gyógyulás előrejelzésében.
Traumás agysérülések kapcsán a neurofilamentum rövid lánca letörik az agyi neuronokról és felhalmozódik a liquorban. Az is bebizonyosodott, hogy a könnyű láncok a vérben is kimutathatók, és mennyiségük a liquorban fennálló szinttel korrelál. Marylandi kutatók 2020. július 8-án a Neurology című lap online kiadásában nyilvánosságra hozott adatai szerint agysérülést követően a neurofilamentum könnyű láncának szintje alapján a traumás agysérülés minden stádiumában előre jelezhető a gyógyulás esélye.
„Eddig nem álltak rendelkezésünkre olyan validált biomarkerek, melyek a vérből meghatározhatók lennének, és alkalmazhatnánk azokat az enyhe traumás agysérülések objektív diagnosztikájára vagy a gyógyulás előrejelzésére – hangsúlyozza dr. Leighton Chan, a National Institutes of Health (NIH) Klinikai Központ rehabilitációs osztályának vezetője. – Mostani vizsgálatunk ismét megerősíti, hogy nagy szükség van ilyen noninvazív tesztre többek között a sportolók esetében, akiknek agysérülése sok esetben felismerés nélkül marad, így nem részesülnek megfelelő kezelés sem, és az eset nem kerül be az egészségügyi nyilvántartásokba.”
A kutatók több betegcsoport esetében tesztelték a biomarker alkalmazhatóságát, többek között különböző típusú agysérülést szenvedett jégkorongozók, nem sportoló kontrollszemélyek, illetve a NIH Klinikai Központban megforduló egészséges személyek, valamint akut, szubakut vagy krónikus enyhe traumás agysérültek körében.
A szerzők a neurofilamentum könnyű láncának vérben mérhető szintjével kapcsolatban az alábbi állításokat fogalmazták meg:
- Agyrázkódást szenvedett jégkorongozók és nem sportoló kontrollszemélyek összehasonlítása azt mutatta, hogy a neurofilamentum könnyű láncának vérben mérhető szintje megfelelő biomarker lehet a liquorból meghatározható érték helyettesítőjeként.
- A biomarker alapján nagy biztonsággal el lehetett különíteni az agyrázkódást szenvedett jégkorongozókat azoktól a sporttársaiktól, akik szenvedtek el traumás agysérülést; különbséget lehetett tenni az enyhe, közepesen súlyos és súlyos traumás agysérülések között, illetve az agysérültek és a kontrollszemélyek között is.
- A biomarker alkalmas volt arra is, hogy nagy pontossággal előre jelezze: a jégkorongozó 10 nap elteltével visszatérhet-e a sporthoz, vagy perzisztáló postcommotiós szindróma alakult ki nála, ami hosszabb nyugalmi periódust vagy a sporttól való végleges eltiltást tesz szükségessé. A klinikai kohorszban azt találták, hogy rosszabb funkcionális kimenetelre kell számítani azokban az esetekben, amikor a neurofilamentum könnyű lánca nagyobb mennyiségben mutatható ki a vérben. Ez kielégítheti a klinikusok olyan biomarker iránti régi igényét, melyek alapján eldönthetik, hogy a sportoló biztonsággal visszaengedhető-e a sportpályára, illetve nem sportoló személyek esetében a sérült visszatérhet-e a munkájához vagy mindennapi aktivitásához.
A hosszabb távú utánkövetések tapasztalatai azt jelzik, hogy egyszeri enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos traumás agysérülés után öt évvel a neurofilamentum könnyű lánca továbbra is szignifikánsan magasabb szinten van jelen a vérben, mint egészséges kontrollszemélyeknél. Ez pedig arra utal, hogy az agyi funkciók hosszabb távon is zavart szenvedhetnek még olyan egyszeri enyhe traumás sérülést követően is, melynek esetleg nincsenek is jól látható strukturális jelei a szokványos klinikai MR-felvételeken.
A neurofilamentum könnyű láncának szérumból meghatározható szintje tehát már a sérülés kezdeti stádiumától kezdve szenzitív biomarkerként használható a traumás sérülések diagnosztikájára, illetve a kimenetel előrejelzésére.
