NSAID-ok térdízületi osteoarthritisban
Térdízületi osteoarthritisban (OA) a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID) szedése idővel súlyosbíthatja a gyulladást és a fájdalmat.
Johanna Luitjens (University of California, San Francisco) és munkatársai a Radiological Society of North America (RSNA) 2022-es éves találkozóján arról számoltak be, hogy az OA egyik fő mozgatórugója a gyulladás és az általa okozott fájdalom csökkentésére szedett NSAID-ok ronthatják a betegség kimenetelét. Kutatásukban a NSAID-oknak a térdízületet bélelő membrán gyulladására kifejtett hatását vizsgálták MRI-felvételeken mérhető szerkezeti biomarkerek segítségével.
Az OA az ízületi gyulladás leggyakoribb formája, világszerte több mint 500 millió, az Egyesült Államokban 32 millió felnőttet érint. Jelenleg nincs jóváhagyott terápia az OA gyógyítására vagy előrehaladásának csökkentésére. Az OA kialakulását és progresszióját közvetítő szinoviális membrán azonban jó terápiás célpont lehet.
A kutatók az Osteoarthritis Initiative (OAI) közepesen súlyos vagy súlyos OA-ban szenvedő résztvevőit tanulmányozták, akik a kiindulási állapot és a 4 éves követés között legalább 1 évig rendszeresen használtak NSAID-okat. Minden résztvevőnek jó minőségű térd 3T MRI-je volt a kiinduláskor és 4 év elteltével. A felvételeken a gyulladás biomarkereit, köztük a porc vastagságát és összetételét értékelték. 721 olyan beteg felelt meg a bevonási kritériumoknak (129 résztvevő rendszeresen szedett NSAID-ot, 592 nem rendszeresen). Az alkalmazott NSAID-ok mennyiségéről nem álltak rendelkezésre részletes adatok.
A kiinduláskor szignifikánsan magasabb jelintenzitást figyeltek meg az infrapatellaris zsírpárnában (IFP) azoknál a betegeknél, akik NSAID-t használtak a kontrollokhoz képest (korrigált pontszámkülönbség, 0,26; 95% CI [-0,5 és -0,129]; P = 0,039). Ezenkívül a vizsgálati időszak végén az IFP jelintenzitása szignifikánsan nagyobb volt (0,46; [0,2-0,72]; P<0,001) és nagyobb mértékben nőtt az effúziós szinovitisz (0,27; [0,06-0,47]). P = 0,01) a NSAID-ot használók körében a kontrollokhoz képest. Az IFP mérete és a szinoviális proliferációs pontszám (SPS) nem különbözött szignifikánsan a csoportok között a vizsgálat kezdetén, és nem mutatott szignifikáns változást az idő múlásával.
Hozzászólásában Amanda E. Nelson (Gillings School of Global Public Health in Chapel Hill, North Carolina) óva intett az ok-okozati összefüggés feltételezésétől, rámutatva, hogy az OAI egy megfigyeléses kohorsz vizsgálat, ráadásul az IFP 0-3 pontos skáláján mért 0,26-os különbség klinikai jelentősége kissé bizonytalan.
Válaszukban a szerzők elismerték: randomizált, kontrollált vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy az orvosoknak és a betegeknek jobb tanácsot adhassanak az NSAID-ok OA-ban történő használatának előnyeiről vagy ártalmairól.
Forrás:
Radiological Society of North American (RSNA) 2022 Annual Meeting. Presented November 27, 2022. Abstract S3B SPM