Okostelefon, étrend és gasztrointesztinális betegségek
Sokhelyütt arra tanítják a betegeket, hogy fontos egészségügyi döntés előtt kérjenek második orvosi véleményt is. De lassan ott tartunk, hogy dr. Google után az orvos véleménye marad a „second opinion”. Szerintem ez így nincs jól. Megoldásként lehetségesnek látom, hogy proaktívan olyan, okostelefonon alapuló, betegséggondozást támogató eszközt ajánljunk, ami valid, segíti az orvos munkáját, bizalmat kelt a betegben. A betegek azért szeretik az okostelefonjukat az egészségük érdekében is használni, mert titkos, autonómiát ad, és a beteg még meg is tudja osztani a közösséggel a tapasztalatait. Mindezt gasztroenterológiai megbetegedések kapcsán mutatom be.
Egy felmérés szerint 2014-ben az amerikaiak 62%-a keresett okostelefonján keresztül egészségügyi információt. Ugyanakkor az egészséggel foglalkozó okostelefonos alkalmazást (mHealth) letöltők 90%-a csak egyszer használta azt. Egy másik adat szerint a gasztrointesztinális betegségben szenvedők sem foglalkoznak napi 5 percnél többet a letöltött alkalmazással. Ez részben azért lehet, mert sok mHealth-megoldás rossz, a beteg pedig nehezen talál rá a hasznosra. Ebben próbálok segíteni.
Gasztroenteritiszt okozó fertőzéssorozat megoldása okostelefonnal
Mire használhatná a közegészségügy vagy akár a járványügy az érintett közösség okostelefonjait? Erre egy gasztrointesztinális fertőzés kapcsán szeretném felhívni a figyelmet.1 Londonban, 2013. március 22-én egy iskola 155 tanulója és tanára jelzett hasmenéssel és hasi fájdalommal járó fertőzést. Az ok a március 21- én az étkezőben tálalt csirke volt, március 23-án már meg is volt a forrás és a kórokozó: Clostridium perfringens. Mindezt egy frappáns ötletnek és a mobiltelefonnak köszönhették. A C. perfringens 12–18 óra inkubációs idővel, az enterotoxinja miatt az esetek 80%-ában hasi fájdalmat és több mint 90%-ban hasmenést okoz. Legtöbbször a tömegétkeztetésben, az étel nem megfelelő hőmérsékleten való tárolása vagy elkészítése (főzése) miatt fordul elő ilyen fertőzés. A vörös húsok és a szárnyasok a fő források. Amikor jelentették a fertőzést, kiderült, hogy az összes beteg az előző két napban evett az iskola menzáján. Ekkor jött az ötlet! Egy kérdőívet szerkesztettek a szakemberek, amit kiküldtek az okostelefonokra, választ kérve. A kérdőív a megelőző két napban az iskola étkezőjében ebédre felszolgált ételféleségeket tartalmazta, és úgy kellett válaszolni rá, hogy mennyit evett belőle a megbetegedett alany: nem evett belőle, nem ette meg az adagot, megette az egészet, illetve kért még be lőle és azt is megette. Rákérdeztek arra is, hogy pontosan mikor jelentkeztek az első tünetek.
A válaszokból megállapították, hogy mindenki egy bizonyos időintervallumban lett rosszul, amiből kiderült az étkezés időpontja: az ebédidő a panaszok jelentkezése előtti napon. Az ételekre való visszajelzések kapcsán azt találták, hogy a csirke balti mártással 19-szeresére növelte a tünetek kialakulásának esélyét, mégpedig dózisfüggően, azaz akik kértek még egy adagot, 23,1-szeres rizikóval lettek betegek. Két megjegyzés: a Lajtán túl a menza azt jelenti, hogy a gyerekek több menüből választanak, ezért nem volt egyszerű rátalálni az ételre. A másik: a balti mártást az indiai konyha használja, sokféle fűszerrel, hagymával készült sűrű mártásról van szó (a „balti” elnevezés egyesek szerint egy wokszerű edényre, mások szerint egy Pakisztánban élő népre utal). Ezek után nem volt már nehéz az oknyomozás. A székletmintából izolált C. perfringenst kimutatták a csirkéből is. Két nap alatt.
IBS, IBD, étkezés és applikációk
Az irritábilis bél szindróma (IBS) tüneteit számos élelmiszer, étel is kiváltja. Ha a beteg ezeket a trigger élelmiszereket kihagyja az étrendjéből, jelentősen tudja csökkenteni a tüneteit. Léteznek olyan mHealth alkalmazások, amik segítenek abban, hogy a beteg rájöjjön, mik ezek az ételek az ő esetében. Egy mindössze 8 IBS-ben szenvedő beteggel zajlott vizsgálatban a betegek a hasi fájdalmat, hasmenést, puffadást és székrekedést 0 és 100 közti (VAS-szerű), színek változásával jelzett skálán értékelték (zöld: nincs, vörös: súlyos), és lehetőségük volt arra, hogy legalább három étkezést be is tudjanak írni a szabad mezőbe. Mindent be lehetett, be kellett írni: fűszerezést, adagot, elkészítési módot, összetevőket, illetve készételeket. A tünetek jelentkezése előtti 4 órán belül beírt élelmiszereket, ételeket vizsgálták. A betegek azt említették, hogy már csak azért is hasznos volt az alkalmazás, mert ha leírták az ételt, akkor maguk is jobban foglalkoztak az étrendjükkel, gondolkoztak róla. A betegek 73%-ánál azonosítani lehetett olyan triggert, amely individuálisan felelős volt az IBS tüneteiért.2
Krónikus gyulladásos bélbetegségben (IBD) is gyakran szembesül a gasztroenterológus azzal a kérdéssel, hogy mit ehet a beteg. Erre ad megoldást az előzőhöz hasonló alkalmazás, a Crohn-betegek számára készült és magyarul is letölthető, Lisa’s diet elnevezésű app (iOS).
A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) és annak kórháza (2017-ben az USA 7. legjobb kórháza) olyan alkalmazást fejlesztett (UCLA eIBD, 1. ábra) és tesztelt 301 Crohn-betegségben és 265 colitis ulcerosában szenvedő IBD-s betegen, amellyel követni tudják – a tüneteik kapcsán – a betegségük aktivitását, és ez colitis ulcerosában az endoszkópos lelettel is korrelált.3 Jelenleg ez az alkalmazás – keresésem szerint – csak az ott kezelt betegek számára elérhető, az ún. eIBD program keretében. Elérhető, ehhez hasonló, jónak minősíthető alkalmazás a GI Monitor, mely android és iOS készülékre is letölthető. Ilyen a MyIBD-sickkids is, amely IBD-s gyermekek számára (android, iOS) készült. A Poop Time app használatával rögzíteni lehet az illemhelyen töltött időt és gyakoriságot.
Egy koreai–amerikai csapat abból a valós problémából indult ki, hogy a betegek nem tudják sem később felidézni, sem értékelni, hogy mit ettek. Olyan alkalmazást fejlesztettek és teszteltek (neve Recaller), amivel bárki lefényképezheti okostelefonjával azt, amit evett (digitális napló) és ezt a Recaller weboldalára elküldve ott – titkosan természetesen – tárolni tudja, majd bármikor az orvosnál vagy dietetikusnál elő tudja hívni és közösen átbeszélni.4 Az alkalmazás még nem elérhető az áruházakban (store), és a weboldalt sem találtam még. Közel van az a megoldás is, mikor a beküldött képet a szakember elemzi és visszaküldi az adatokat (becsült kalória, szénhidrát-tartalom,…)!
IBD-diagnosztikára alkalmas megoldások
Funkcionális gasztrointesztinális betegség (IBS) esetén nem emelkedik a székletben is mérhető kalprotektinszint. Ez a marker lehetőséget ad tehát az organikus betegségektől való elkülönítésre. Crohn-betegségben és colitis ulcerosában a széklet kalprotektinszintjének mérése ideális a betegség aktivitásának monitorozására, a terápia követésére is. A norvég Calpro cég olyan eszközt fejlesztett ki (calprosmart), amivel a beteg maga is meghatározhatja a széklet kalprotektinszintjét, és az eredményt az okostelefon segítségével olvashatja le, értékelheti (https://calpro. no/products/calprosmart-home-testkit).5 A Youtube-on elérhető videó pár percben bemutatja az eszköz működését (2. ábra): https://www.youtube.com/watch?v=wrTk7 VumnSE.
Levelezési cím: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
Irodalom:
1. Simone B, et al. Investigating an outbreak of Clostridium perfringens gastroenteritis in a school using smartphone technology. London, March 2013. Euro Surveill 2014;19(19)
2. Zia J, et al. Feasibility and Usability Pilot Study of a Novel Irritable Bowel Syndrome Food and Gastrointestinal Symptom Journal Smartphone App. Clin Transl Gastroenterol 2016;3(7):e147
3. Van Deen WK, et al. Development and Validation of an Inflammatory Bowel Diseases Monitoring Index for Use With Mobile Health Technologies. Clin Gastroenterol Hepatol 2016;14(12):1742–1750
4. Hongu N, et al. Usability of a smartphone food picture app for assisting 24-hour dietary recall: a pilot study. Nutr Res Pract 2015;9(2):207–212
5. Ankersen DV, et al. What’s ’App-ening': the help of new technologies in nutrition in digestive diseases. Curr Opin Clin Nutr Metab Care 2017;20(5):426–431