Sok munka – sok agyi katasztrófa
Nemzetközi kutatócsoport 25 vizsgálat kezdetben ép érrendszerű résztvevői infarktusainak és agyi katasztrófáinak gyakoriságát mérte össze heti munkájuk időtartamával. Az igen sokat dolgozók infarktusesélye 13%-kal, szélütéskockázata 33%-kal volt nagyobb az átlagos szorgalmúakénál.
Mika Kivimäki londoni professzor és 43 társa – a Lancet tanulmányának szerzői gárdája – hatalmas munkát végzett. A PubMed és az Embase tavaly augusztusig megjelent cikkeinek átnézésével és nyitott adatbázisok adataival történő bővítésével publikált és nyomtatásban meg sem jelent eredmények rendkívüli anyagát hozták nyilvánosságra.
Európai, USA-beli és ausztráliai tanulmányokat dolgoztak fel, szám szerint 25-öt. A metaanalízis koszorúér-betegségre vonatkozó anyaga 602 828 férfi és nő adatait tartalmazta. A vizsgálat kezdetén a résztvevőknek semmilyen kardiológiai panaszuk vagy tünetük nem volt. Ugyanez vonatkozott az agyi katasztrófa irányában értékelt 528 908 vizsgálati alanyra is.
A koszorúér-betegség követési ideje 5,1 millió betegév volt (személyenként átlagosan 8,5 esztendő), mely időszak alatt 4768 eseményt jegyeztek fel. A szélütés 3,8 millió betegév követési ideje során (személyenként átlagosan 7,2 év) 1722 eset fordult elő. A metaanalízis során a kor, a nem, a szocioökonómiai státus figyelembevételével végezték az értékelést, és a túlmunkát végzőket az elfogadott átlaghoz (heti 35–40 óra) hasonlították. A hosszú (heti 55 órát meghaladó) munkaidő növelte a koszorúér-történések előfordulási gyakoriságát (relatív kockázat [RR]: 1,13, 95%-os MT: 1,02–1,26, p=0,02). A szélütés is szignifikánsan gyakoribbnak bizonyult (RR: 1,33, 95%-os MT: 1,11–1,61, p=0,002).
Az agyi katasztrófára vonatkozólag dózis-hatás összefüggést is észleltek. A relatív kockázat heti 41–48 óra munka mellett 1,10 (95%-os MT: 0,94–1,28, p=0,24), 49–54 óra munka mellett 1,27 (95%-os MT: 1,03–1,56, p=0,03) volt, heti legalább 55 óra munka mellett pedig az előző bekezdésben ismertetett számértékeket találták. A trend szignifikanciaszintje: p<0,0001.
Az agyi katasztrófa veszélyének munkaterheléstől függő növekedése nem függött a nemtől vagy a földrajzi helytől. A heti >50–55 óra munkaidő az infarktus előfordulását szerényen növelte (13%), de az agyi katasztrófa esetek jelentősebb megszaporodásával (33%) járt együtt. Halálos és nem halálos koszorúér-események sűrűbben fordultak elő az alacsonyabb szocioökonómiai státusú személyek között. Az összefoglalásban a szerzők hangsúlyozzák, hogy túlfeszített munka mellett kiemelten fontos figyelni minden befolyásolható kockázati tényezőre.
