Tanítsuk meg a defibrillátorok használatát

A warwicki egyetem kutatói a közelmúltban a nyilvánosan kihelyezett félautomata defibrillátorok (AED-k) használatával kapcsolatban végzett átfogó kutatást. (Cikkük 68, a témával foglalkozó, angol nyelvű tanulmány metaanalízise nyomán született. Az adatok retrospektívek és sokszor önbevalláson alapulnak.) Eredményeik szerint a laikusok még mindig félnek az eszköz használatától. Az Európai Kardiológiai Társaság lapjában megjelentetett írás a potenciális visszatartó tényezőket veszi szemügyre, valamint ajánlásokat tesz a hajlandóság javítására.

Az AED-t eredendően laikusoknak tervezték. Ugyanakkor sajnálatos módon az utca embere sok esetben nem tudja, hogy mi is ez az eszköz. Aki viszont tudja, hogy mi az, az azt nem tudja, hogy hol található vagy hogy hogyan működik. Akiben megvan a hajlandóság a használatára, azoknál sokszor a kellő magabiztosság hiányzik. Mindezek mellett a megkérdezettek nagy hányada mondta azt, hogy fél, hogy valamit rosszul csinál és azzal árt a betegnek.

A nyilvános defibrillátorral végzett felmérés adatait a warwick-i egyetem mellett a Heart of England  Alapítvány, az Angol Mentőszolgálat és egy sor más neves szervezet dolgozta fel. Meglátásuk szerint az AED-k a prehospitális ellátásban nagyon hatékonyak a szívmegállás (cardial arrest) és a szívmegállás körüli (cardial periarrest) állapotok kezelésében. Ezt támasztják alá azok az eredmények, amelyek azt mutatják, hogy a laikusok által végzett újraélesztések (CPR-ek) kétszer olyan sikeresek voltak az AED használatával, mint annak hiányában. Ennek ellenére az összes regisztrált kórházon kívüli CPR esetében csupán 0,15-4,3 % -ban használnak nyilvános helyre kihelyezett defibrillátorokat. Ez az alacsony arány persze részben azzal is magyarázható, hogy a területen végzett újraélesztések csak igen kis hányada történik ott, ahol AED is elérhető. (Mi több, sokszor a szakszolgálat sem ismeri az eszközök pontos helyét.) Az alacsony használati arányhoz tartozik, hogy sok laikus ugyan látja az AED hasznosságát, de nem megy el célirányos képzésre. A legtöbb hirtelen szívhalál a nyolc órás munkaidőn kívül történik, akkor, amikor számos intézmény (pl.: plázák, járóbeteg szakrendelők) zárva tart, így megint csak nincs hozzáférés az eszközhöz.

A felmérést végzők szerint jó dolog, hogy egyre több AED-be ruháznak be különféle szervezetek, azonban a bővítés előtt illene kihasználni a már meglévő eszközök kapacitását. Másik meglátásuk, hogy fontos lenne azt hangsúlyozni, hogy az AED-hez nem kell különösebb képesítés, az eszköz helyes használata, néhány órás tréning során elsajátítható. Akik részt vettek ilyen tanfolyamon, valóban sokkal gyakrabban és magabiztosabban nyúlnak a defibrillátorokhoz.

A felmérés tanúsága szerint az AED-ket még mindig alapítványok vásárolják vagy adománygyűjtést követően szerzik be. Sok helyütt tapasztalják, hogy szükség lenne rá, azonban a közösség még sem állja a beruházást. Ennek leggyakoribb okai az eszköz ára ill. annak sikerébe vetett hit. Sokszor azért nem tartják szükségesnek a felszerelését, mert közel laknak egy egészségügyi intézményhez vagy mert olyan jónak tartják a mentőszolgálatot. Átfedésekkel a megkérdezettek 32%-a a költségeket, 37%-a jogi szempontokat, 55%-a a fenntarthatóságot és 51% a jó egészségügyi szolgáltatást nevezte az AED beszerzése elleni érvként. Az Angliában kihelyezett 206 eszközből 205 volt működőképes, de sok közülük nem volt rendesen karban tartva, és nem volt tervezet a működtetésre ill. a meghibásodott eszközök cseréjére.

Forrás: Science Daily