Testedzés és GERD

Frank Zerbib, a Bordeaux-i Egyetemi Kórház gasztroenterológiai osztályának vezetője részletezte a problémát az idén megrendezett francia nyelvű hepato-gasztroenterológiai és emésztési onkológiai konferencia keretében Párizsban.

Az „erőteljes”, elsősorban sportolás során kifejtett testmozgás káros hatással van a GERD-re. A sportolók körülbelül 60%-a számolt be a hasi nyomás növekedéséhez kapcsolódó GERD-tünetekről. A terhelés által kiváltott GERD hátterében a hasi nyomás növekedésén túl más patofiziológiai tényezők is szerepet játszhatnak, nevezetesen az alsó nyelőcső-záróizom (LES) nyomásának és a nyelőcső motilitásának csökkenése, továbbá a LES és a rekeszizom közötti disszociációs fázis - amikoris a legtöbb GERD epizód jelentkezik. A szerzők szerint "úgy tűnik, hogy a sporttal kapcsolatos testmozgás viszonylag káros hatással van a gastroesophageal junctióra és a GERD-ellenes mechanizmusokra". A metaanalízisek során azonban az derült ki, hogy a helyzet sokkal kevésbé egyértelmű, ha nem sporttal kapcsolatos testmozgásról van szó."

Egy 100 olyan beteg vizsgálatából származó vizsgálat során, melyben a fizikai aktivitási szintjét a Nemzetközi Fizikai Aktivitás Kérdőív segítségével értékelték, és az anyagcsere sebességét egy hét alatti teljesítmény percekben (MET^§perc/hét) fejezték ki, a testmozgás nem befolyásolja jelentősen a GERD tüneteit vagy a pH-monitorozás során tapasztalt jellemzőket (esetükben a nyelőcső pH-ellenőrzésével igazolták a GERD-et).

Ezt az International Physical Activity Questionnaire-t használják a legtöbb olyan tanulmányhoz, amely a testmozgás hatásait értékeli, és a betegeket három csoportba (alacsony, közepes vagy magas) osztja fel a testmozgás szintje alapján. A kérőív figyelembe veszi az edzés időtartamát, de sem az mozgás típusára (sport, szabadidős stb.) sem intenzitására nincs tekintettel, ezt a kulcsfontosságú módszertani kérdést mindenképp figyelembe kell venni a metaanalízisek eredményeinek elemzése során. A kutatók metaanalízisében 78 000 beteg vett részt, akik közül 10 000-nél jelentkeztek GERD tünetei. Az eredmények alapján a testmozgás körülbelül egyharmadával csökkenti a GERD kockázatát a BMI-hez való igazítás után. A kórélettani bizonyítékok egyértelműen igazolják, hogy a magas BMI növeli a gastrooesophagealis nyomásgradiens és a LES és a rekeszizom közötti a disszociációt, akár átmenetileg, akár tartósan, mint a hiatus hernia esetében. A hasi elhízás növeli a gastroesophageal junctióra nehezedő nyomást, és a GERD és szövődmények kockázatának két-háromszoros növekedését eredményezi.

A GERD szövődményeivel, a Barrett-esophagussal vagy az adenokarcinómával kapcsolatos adatok jóval kisebb mennyiségben állak rendelkezésre és kevésbé megbízhatóak, többnyire negatív eset-kontroll-vizsgálatokból származnak. A nem sporttal kapcsolatos testmozgás és a Barrett-nyelőcső kialakulásával foglalkozó két tanulmány közül az egyik nem számolt be összefüggésről (esélyhányados, 1,19; 95% CI, 0,82-1,73).

A szerző következtetése szerint az erőteljesnek tartott (sporttal kapcsolatos) testmozgás hozzájárul a GERD kialakulásához azáltal, hogy megváltoztatja az antireflux gátat (LES/rekeszizom disszociáció), és növeli a esophageal junctióra gyakorolt nyomást (hasi nyomás). Az általános populációban a rendszeres testmozgás valószínűleg csökkenti a kóros GERD kockázatát. A GERD szövődményeivel  kapcsolatos adatok nem túl robusztusak, főleg azért, mert a vizsgálatok több, a testmozgással kapcsolatos (egészséges életmód) tényezőt figyelmen kívül hagytak.

A számos zavaró tényező miatt azonban nehéz véleményt nyilvánítani, hisz sok olyan befolyásoló faktor van, amelyekkel a tanulmányok ritkán foglalkoznak. Bár a vizsgálatok mindig tartalmazzák az életkort, a nemet vagy a BMI-t, az egészséges életmóddal kapcsolatos, a testmozgáshoz akár közvetlenül, akár közvetve kapcsolódó paraméterek nagy része soha nem kerül említésre. Például a magas kalóriatartalmú vagy magas zsírtartalmú étrend és az alkoholfogyasztás köztudottan növeli a GERD előfordulását.

Viszonylag biztosan kijelenthető, hogy a testmozgás bizonyított patofiziológiája révén hozzájárul a GERD kialakulásához. Az általános populációban azonban a testmozgás valószínűleg csökkenti a GERD kockázatát, de nincs befolyással a GERD szövődményeire.

^§(A feladat anyagcsere-egyenértéke (MET) annak objektív mérőszáma, hogy egy személy testtömegéhez viszonyítva milyen arányban fogyaszt energiát bizonyos fizikai tevékenység végzése közben egy megegyezés szerint 3,5 ml oxigén/kg/perc referenciaértékhez viszonyítva, ami nagyjából megegyezik a nyugodt ülés során elhasznált energiával.)