Tisztelt Kolléganők és Kollégák!
2007. szeptember 01. 00:00
A nyári szabadságok utáni első számunk bevezető tanulmánya az egészség értékéről és megőrzéséről szól. Mint azt Simon Tamás professzor úr részletesen kifejti,Magyarországon az egészség az értékek között előkelő helyet foglal el az ifjúság körében, ám ennek az értéknek a megőrzéséről csak nagyon hézagos ismereteik vannak a fiataloknak. A felnőttkorig ez az értékítélet valószínűleg érintetlen marad, de később bizonyára háttérbe szorul, legalábbis a magyar lakosság egészségi állapotából erre következtethetünk.
Sajnos ma szinte minden irányból azt harsogják a lakosság fülébe, hogy az életben a javak megszerzése és élvezete a legfontosabb. Tudjuk, hogy ezekért a célokért nagyon sokan kockáztatják egészségüket és áldozzák fel életüket, a pénz megszerzéséért folyó küzdelem során már nem is tudják élvezni a megszerzett javakat; sokan meg sem érik azt a kort, amikor nyugodtan örülhetnének a számukra oly fontos dolgoknak. A hazai halálozási statisztikák javításának talán legfontosabb eszköze lenne a lakosság gyerekkortól történő folyamatos nevelése az egészséges életmódra és a betegségek megelőzésére. Ezt a feladatot kizárólag az egészségügyön számon kérni abszurdum, számos (többek között finnországi) példa igazolja, hogy az egészséges életmódra nevelés befektetést igényel az állam részéről: szakembereket (dietetikus, gyógytornász, szociális munkás), kampányok finanszírozását, széles körű szűrővizsgálatok megszervezését.Mindez sok pénzbe kerül, de ezekkel az eszközökkel néhány év alatt jelentősen lehetne javítani a szív- és érrendszeri és a daganatos betegségek statisztikáit. Sajnos ma ilyen törekvéseknek nyomát sem látjuk, sőt a háziorvos kollégáktól a prevenció lehetőségét is gyakorlatilag teljesen megvonták. Csak reménykedni lehet, hogy a társadalom egyszer ráébred: az egészség megőrzése az ország gazdasági teljesítményének is egyik alapfeltétele.
Szimpóziumunk ezúttal bőrgyógyászati témákkal foglalkozik: Bata Zsuzsanna docens asszony tömör bevezetője után értékes cikkeket olvashatnak az atópiás dermatitisről és az erythema nodosumról, melyek közül az első betegség sokkal gyakoribb, a másodiknak viszont az adja a jelentőségét, hogy gyakran szisztémás megbetegedések tüneteként jelentkezik.Mindkét kórkép patomechanizmusát messzemenőleg feltárták az elmúlt 1-2 évtized immunológiai kutatásai, a napjainkig összegyűlt ismeretekről Hidvégi Bernadett és Remenyik Éva főorvos asszonyok részletes kommentárjaiban olvashatnak.
Fontos cikket közlünk a konvulziókról, az első görcsroham jelentőségéről és további vizsgálatának szükségességéről. Rásonyi György főorvos úr kommentárja a kérdést a gyakorlat oldaláról közelíti meg, és számos tanácsot ad az egyszeri roham prognosztikai jelentőségének felméréséhez.
Az asthma egyre gyakoribb előfordulása hazánkban is nagy problémát jelent. A fenntartó kezelés egyik ismert módszere a leukotrién-antagonisták alkalmazása, melyek hatásosságáról azonban nem áll még rendelkezésre elegendő adat. Használatuk mégis elterjedt, mert alkalmazásuk egyszerű, és más allergiás típusú betegségek kezelésében is lehet velük eredményeket elérni. Bánkúti Beáta főorvos asszony kitűnő algoritmusokkal és táblázatokkal kiegészített kommentárja pontosan megfogalmazza ezeknek a készítményeknek a helyét az asthma terápiájában.
Ugyancsak hasznos gyakorlati tanácsokat olvashatnak a laktózintolerancia diagnosztikájáról. A cikk kiemeli az öröklődéssel kapcsolatos újabb ismereteket; és Veres Gábor tanársegéd úr gazdag irodalomjegyzékkel ellátott kommentárja is hasznos kiegészítésekkel szolgál.
Az osteoporosist méltán tartjuk az egyik legfontosabb időskori krónikus betegségnek. Még mindig nem elég közismert az a statisztikai adat, amely a csontritkulás következtében kialakuló törések drámaian magas halálozását jelzi. Cikkünk a kórélettani ismereteken alapuló korszerű terápiát részletezi, Lakatos Péter professzor úr tanulmánya a diagnosztikus ajánlásokat is a gyakorlat szempontjából összegzi, a terápia lehetőségeinél pedig hangsúlyozza az eddigi hazai ellátási rendszer korszerűségét, aminek a fokozatos szűkítését éppen az elmúlt 2 évben tapasztalhattuk meg.
A ritka betegségek iránt érdeklődő kollégáknak figyelmébe ajánlom a Werner-szindrómáról szóló cikkünket, melyet Schneider Imre professzor úr értékes kommentárja egészít ki.
A bizonyítékokon alapuló diabetológia területén a közelmúltban lezárult, Canadian INSIGHT néven ismert fontos tanulmányt Jermendy György professzor úr ismerteti, kiemelve a 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek jobb és gyorsabb anyagcserebeállításának a glargin alkalmazásával biztosított lehetőségét.
A nyári pihenések, szabadságok után előttünk tornyosulnak a feladatok – ezek megoldásához igyekeztünk lehetőségeinkhez képest hozzájárulni.
Sajnos ma szinte minden irányból azt harsogják a lakosság fülébe, hogy az életben a javak megszerzése és élvezete a legfontosabb. Tudjuk, hogy ezekért a célokért nagyon sokan kockáztatják egészségüket és áldozzák fel életüket, a pénz megszerzéséért folyó küzdelem során már nem is tudják élvezni a megszerzett javakat; sokan meg sem érik azt a kort, amikor nyugodtan örülhetnének a számukra oly fontos dolgoknak. A hazai halálozási statisztikák javításának talán legfontosabb eszköze lenne a lakosság gyerekkortól történő folyamatos nevelése az egészséges életmódra és a betegségek megelőzésére. Ezt a feladatot kizárólag az egészségügyön számon kérni abszurdum, számos (többek között finnországi) példa igazolja, hogy az egészséges életmódra nevelés befektetést igényel az állam részéről: szakembereket (dietetikus, gyógytornász, szociális munkás), kampányok finanszírozását, széles körű szűrővizsgálatok megszervezését.Mindez sok pénzbe kerül, de ezekkel az eszközökkel néhány év alatt jelentősen lehetne javítani a szív- és érrendszeri és a daganatos betegségek statisztikáit. Sajnos ma ilyen törekvéseknek nyomát sem látjuk, sőt a háziorvos kollégáktól a prevenció lehetőségét is gyakorlatilag teljesen megvonták. Csak reménykedni lehet, hogy a társadalom egyszer ráébred: az egészség megőrzése az ország gazdasági teljesítményének is egyik alapfeltétele.
Szimpóziumunk ezúttal bőrgyógyászati témákkal foglalkozik: Bata Zsuzsanna docens asszony tömör bevezetője után értékes cikkeket olvashatnak az atópiás dermatitisről és az erythema nodosumról, melyek közül az első betegség sokkal gyakoribb, a másodiknak viszont az adja a jelentőségét, hogy gyakran szisztémás megbetegedések tüneteként jelentkezik.Mindkét kórkép patomechanizmusát messzemenőleg feltárták az elmúlt 1-2 évtized immunológiai kutatásai, a napjainkig összegyűlt ismeretekről Hidvégi Bernadett és Remenyik Éva főorvos asszonyok részletes kommentárjaiban olvashatnak.
Fontos cikket közlünk a konvulziókról, az első görcsroham jelentőségéről és további vizsgálatának szükségességéről. Rásonyi György főorvos úr kommentárja a kérdést a gyakorlat oldaláról közelíti meg, és számos tanácsot ad az egyszeri roham prognosztikai jelentőségének felméréséhez.
Az asthma egyre gyakoribb előfordulása hazánkban is nagy problémát jelent. A fenntartó kezelés egyik ismert módszere a leukotrién-antagonisták alkalmazása, melyek hatásosságáról azonban nem áll még rendelkezésre elegendő adat. Használatuk mégis elterjedt, mert alkalmazásuk egyszerű, és más allergiás típusú betegségek kezelésében is lehet velük eredményeket elérni. Bánkúti Beáta főorvos asszony kitűnő algoritmusokkal és táblázatokkal kiegészített kommentárja pontosan megfogalmazza ezeknek a készítményeknek a helyét az asthma terápiájában.
Ugyancsak hasznos gyakorlati tanácsokat olvashatnak a laktózintolerancia diagnosztikájáról. A cikk kiemeli az öröklődéssel kapcsolatos újabb ismereteket; és Veres Gábor tanársegéd úr gazdag irodalomjegyzékkel ellátott kommentárja is hasznos kiegészítésekkel szolgál.
Az osteoporosist méltán tartjuk az egyik legfontosabb időskori krónikus betegségnek. Még mindig nem elég közismert az a statisztikai adat, amely a csontritkulás következtében kialakuló törések drámaian magas halálozását jelzi. Cikkünk a kórélettani ismereteken alapuló korszerű terápiát részletezi, Lakatos Péter professzor úr tanulmánya a diagnosztikus ajánlásokat is a gyakorlat szempontjából összegzi, a terápia lehetőségeinél pedig hangsúlyozza az eddigi hazai ellátási rendszer korszerűségét, aminek a fokozatos szűkítését éppen az elmúlt 2 évben tapasztalhattuk meg.
A ritka betegségek iránt érdeklődő kollégáknak figyelmébe ajánlom a Werner-szindrómáról szóló cikkünket, melyet Schneider Imre professzor úr értékes kommentárja egészít ki.
A bizonyítékokon alapuló diabetológia területén a közelmúltban lezárult, Canadian INSIGHT néven ismert fontos tanulmányt Jermendy György professzor úr ismerteti, kiemelve a 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek jobb és gyorsabb anyagcserebeállításának a glargin alkalmazásával biztosított lehetőségét.
A nyári pihenések, szabadságok után előttünk tornyosulnak a feladatok – ezek megoldásához igyekeztünk lehetőségeinkhez képest hozzájárulni.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
