Új lehetőségek a petefészek-carcinoma kezelésében

Főbb tézisek

1. Az ovarium carcinoma a nők hetedik leggyakoribb rosszindulatú daganata, és a nőgyógyászati rákos megbetegedések közül ennek a letalitása a legnagyobb. Az elsődleges terápiával és a recidívák kezelésével kapcsolatos ismereteink az utóbbi időben számos új eredménnyel gazdagodtak.
2. A korai stádiumú esetek eredményes műtéti kezelésének rendkívül fontos feltétele a megfelelő stádiummeghatározás. A tumor tokjának sérülése kerülendő. FIGO Ia stádiumban egyedi elbírálás alapján szervmegtartó műtét is végezhető.
3. A nem megfelelő stádiummeghatározás gyógyszeres kezeléssel nem korrigálható. Az adjuváns kemoterápia csaknem minden, korai stádiumú ovarium carcinomában szenvedő beteg számára előnyös, a választandó szer a carboplatin.
4. Rendkívül fontos, hogy az előrehaladott petefészekrák műtétjét a legkorszerűbb módon végezzük el. A műtét célja a 0 cm-es tumorreziduum.
5. A különböző kemoterápiás szerekkel végzett új klinikai vizsgálatokban eddig nem sikerült javítani az előrehaladott ovarium carcinoma kezelésének eredményeit.
6. A lehető leghosszabb túlélés érdekében az előrehaladott ovarium carcinomában szenvedő betegek kezelésében döntő fontosságú a legkorszerűbb műtéti és gyógyszeres eljárások alkalmazása. A legfontosabb gyógyszerek a platinaszármazékok. A hatás és a mellékhatások szempontjából a legjobb elsődleges kezelés a carboplatin–paclitaxel kombináció.
7. Platinaszármazékkal szemben refrakter recidíva esetén nehéz kiválasztani a megfelelő gyógyszeres kezelést. A döntésben a várható haszon mellett az életminőség változását és a mellékhatásokat is figyelembe kell vennünk.
8. A platinaszármazékra érzékeny recidíva standard kezelése a hat ciklusból álló carboplatin–paclitaxel kombinációs terápia.

Németországban évente körülbelül 8000 új petefészekrákot regisztrálnak. A kórkép a nők között a hetedik leggyakoribb rákbetegség. A nők halálozási statisztikájának ötödik helyén áll, és a rákos nőgyógyászati megbetegedések közül ennek a letalitása a legnagyobb. Száz ovarium carcinoma közül csupán húszat ismernek fel jó prognózisú (FIGO I–IIa) stádiumban, nyolcvanat rossz prognózisú (FIGO IIb–IV) stádiumban diagnosztizálnak. Az első terápiás lépés minden esetben a műtét. A betegeket különböző prognózisú alcsoportokba osztják, ezt követően csaknem mindig kemoterápiás kezelést kezdenek. A standard terápiás kombináció egy platinaanalógból (jó tolerálhatósága miatt általában a carboplatinra esik a választás) és paclitaxelből áll. Az elsődleges kezelés végeztével 100 közül 75 esetben nem mutatható ki daganat, 25 esetben azonban a tumor továbbra is jelen van (1. ábra). Ezt az önmagában sem kielégítő eredményt tovább rontja, hogy a 75 daganatmentes beteg közül soknak a daganata viszonylag rövid idő alatt kiújul. Száz ovarium carcinomában szenvedő beteg közül átlagosan 55 belehal a betegségbe, és csupán 45 esetben számíthatunk hosszú távú túlélésre (2. ábra).