Van egy kérdésem - A megnagyobbodott pajzsmirigy vizsgálatáról

Kérdés:

Mi a legjobb vizsgálati módszer megnagyobbodott pajzsmirigy esetén?

Válasz:

A pajzsmirigybetegségek a gyakori kórképek közé tartoznak, és ezek között is különösen gyakori a szervi megnagyobbodás (golyva). A hosszú távú kihatások lehetősége a golyva szisztematikus és racionális vizsgálatának fontosságát húzza alá.1

A golyvás beteg esetében három alapvető kérdést kell megválaszolni: Utal-e valamilyen jel a pajzsmirigy működési zavarára? Rosszindulatú golyvával állunk-e szemben? Nagyméretű golyva esetén észlelhető-e obstrukció?

A pajzsmirigyműködés megítélésére leginkább alkalmas „szenzitív” thyreotropin (sTSH) vizsgálat igen nagy specificitással és szenzitivitással tükrözi a funkcionális paramétereket (feltéve, hogy a hypophysis ép). A fiatalkorban jelentkező diffúz golyva és csökkent TSH-szint Graves-betegséget valószínűsít. Idősebb betegek göbös golyvája és szupprimált TSH-szintje esetén toxikus multinoduláris golyva (Plummer-betegség) vetődik fel. A TSH-szint golyvás betegnél mért csökkenésének megfelelő kivizsgálásakor tehát más mérések is szükségesek, többek között radiojód-felvételi vizsgálat (szcintigráfiával vagy anélkül) vagy a pajzsmirigy ultrahangvizsgálata (multinoduláris mirigy gyanújakor). A diffúz golyvás beteg emelkedett TSH-szintjének hátterében legtöbbször Hashimoto-thyreoiditis áll. A pajzsmirigyrák ritkán befolyásolja a mirigy működését.