Védőoltás 1-es típusú cukorbetegség ellen

Az 1-es típusú cukorbetegség (T1DM) lényegesen ritkább változat, mint a főleg időskorban jelentkező 2-es típusú cukorbaj. Tíz cukorbetegből átlagosan egy szenved 1-es típusú diabéteszben, de ez fiatal-, sőt akár már gyermekkorban kezdődhet, és állandó inzulinkezelést igényel. Az Egyesült Államokban mintegy hárommillióan szenvednek 1-es típusú cukorbetegségben, ezért rendkívül intenzív tudományos kutatás folyik ennek a kórformának a lehető legjobb ellátására.

A Science Translational Medicine legújabb számában jelent meg az a dolgozat, amely minden korábbi kutatási változathoz képest is új felfedezést ismertet: olyan védőoltást, mely talán ebben a cukorbetegségben megoldást jelenthet.

Az 1-es típusú cukorbaj autoimmun betegség. A Stanford Egyetem Orvoskarának gyermekgyógyász professzora, Lawrence Steinman neves immunológus: ő vezeti azt a munkacsoportot, mely ezzel a témával foglalkozik. Az általuk előállított, dezoxiribonukleinsav (DNS) alapú védőoltás a szervezet immunrendszerének egyetlen, célzott részét gátolja abban, hogy a hasnyálmirigy inzulint készítő sejtjeit elpusztítsa.

Tanulmányuk bevezetésében vázolják, hogy 1-es típusú cukorbetegségben a CD8⁺ immunsejtek működési zavara észlelhető. Az immunrendszer védi a szervezetet minden ellenségesnek érzékelt, idegen sejttől, például a baktériumoktól. Minden sejt felszínén sajátos fehérjék jelennek meg. Ha a CD8⁺ immunsejtek ezeket sajátnak érzik, épen hagyják. Idegen fehérje esetén az lehet károsító, mint a baktérium vagy vírus fehérje eleme, ezért ezeket az immunsejtek elpusztítják.

Még nem tisztázott, mi okozza 1-es típusú diabéteszben azt, hogy a Langerhans-szigetekben lévő béta-sejteket, melyekben az inzulin keletkezik, a saját immunrendszer miért érzi idegennek és pusztítja el. Az inzulin hormon előanyaga a proinzulin fehérje. Az immunológusok szerint a béta-sejtek felszínén kifejlődő proinzulin valamelyik része jelent a CD8⁺ immunsejtek számára ellenséges, idegen anyagot.

Steinman és munkacsoportja olyan vakcinát igyekezett előállítani, mely gátolja a félrevezetett CD8⁺ sejtek támadását, aminek következtében az inzulint termelő pancreas-sejtek elpusztulnak.

A hagyományos vakcinák olyan fehérjeelemeket tartalmaznak, melyek fellobbantják az immunreakciót az ilyen fehérjéket termelő kórokozók ellen. Ez a védőoltás viszont nem az immunrendszer mozgósítását igyekszik elérni, hanem ellenkezőleg: gátolja a reakciót. Az új vakcina a proinzulin fehérje bizonyos DNS részeit tartalmazza. A védőoltás így az immunrendszernek csak azt a részét bénítja, amely a béta-sejteket támadja.

A vizsgálati terv randomizált, kettős vak, multicentrikus protokoll. A tanulmányban 80, T1DM-beteg vett részt, akik 12 héten keresztül heti injekcióban kapták a hatóanyagot, négy különböző dózisban, egy csoport pedig placebokezelésben részesült. A hatást nem a vér nehezen mérhető inzulintartalmával követték, hanem a proinzulin C-peptid meghatározásával.

Ezt Hollandiában, Bart Roep professzor laboratóriumában mérték, aki a közlemény első szerzője. Ő dolgozta ki azt az érzékeny technikát, mellyel a proinzulin C-peptid szintet mérni lehet. A legfontosabb eredmény az volt, hogy a 12-hetes időszak során a C-peptid-szint a kezelt csoportokban nem csökkent, sőt egyes esetekben növekedett. Ez azt jelenti, hogy a vakcina a béta-sejtek destrukcióját a placebóhoz képest gátolta.

A béta-sejteket támadó CD8⁺ sejtek vérszintje az aktív szerrel kezelt csoportban ugyancsak csökkent. Amikor a kezelés lezárult, a vakcina kedvező hatása néhány hét után fokozatosan szűnt. Jelentős mellékhatást nem észleltek.

Steinman és munkacsoportja hangsúlyozza, hogy ez kis számú betegen végzett, első vizsgálat volt, és hosszabb ideig tartó, nagyobb tanulmányokra van szükség. Úgy vélik, hogy a klinikai alkalmazhatóság kidolgozásához még évekre lesz szükség.