Lesznek-e Uber-szerű alkalmazások az egészségügyben – vagy már vannak is?
Van-e üzenete az Ubernek az egészségügy számára? Kellenek-e a betegek által kikényszerített, a jelenlegi ellátásnál olcsóbb, kényelmesebb, gyorsabb megoldások? S ha igen, készen áll-e rá az orvostársadalom? Megértve a betegek alapvetően nem szakmai kívánságait, befogadja-e az egészségügy a technológiai újításon alapuló változásokat? Egy amerikai közleményt ismertetve vetjük fel mi is a kérdést, de bemutatjuk a működésükben Uber-szerű, az egészségügyet alapvetően megreformálni képes startup vállalkozások egy részének árnyoldalait is. A változásra azonban készülni érdemes, a betegek ugyanis sokszor elégedetlenek, és a technika már a kezükben van.
Előfordulhat az, hogy a beteg az okostelefon alkalmazásán keresztül időpontot foglal valamely családorvoshoz, függetlenül attól, hogy oda tartozik-e vagy sem? Lehetséges-e, hogy a segítséget kereső beteg megnézi, melyik sürgősségi ambulancián a legkevesebb a várakozó, és oda fordul akut vagy az ügyeletre tartozó bajával? Besétálhat-e a beteg orvosához avval, hogy megcsináltatta a teljes genetikai térképét, és válaszokat szeretne kapni, mert számos betegség kockázatát növelő génváltozatai vannak? Megtörténhet-e, hogy a beteg az orvosait a következő hívószavak alapján választja ki: kényelem, közelség, hozzáférhetőség, elfogadható ár? Köztudott, hogy a fejlett egészségüggyel rendelkező országokban az egészségügy drága, de ha valaki megnézi a fizetési papírján a levonást, akkor láthatja: nálunk is az. Ezért nem meglepő a jó ár-érték arány egyre gyakoribb kívánalma a betegek részéről az egészségügyi ellátás felé.
Vásárló-e a beteg? Még ahol ez egyértelműnek tűnhet, ott sem érzik ezt így a páciensek – ami meg is látszik az elégedetlenségükön, az egészségüggyel szembeni ellenségességükön. Mikor vált a vásárló szolgáltatót? Ha rossz a környezet, ha a szolgáltatás igénybevétele kényelmetlen, megbízhatatlan vagy drága. Mindez jellemzi sokak szerint pl. a taxizást, és éppen őket szólította meg az Uber. Ez az üzleti modell épp azt a hiányt töltötte be, ami a vásárlók által kívánt és a nekik nyújtott szolgáltatás között a személyszállításban tátongott. A piac kikényszerítette az akaratát. Az Uber a személyszállításban e kívánalmak miatt született meg 2009-ben, és jelenleg több mint 400 városban van jelen világszerte. Csak a honlapról idézünk, az egészségügyi áthallások kedvéért: „… nincs készpénz, nincs borravaló, nincs probléma. Te értékelsz, mi meghallgatunk. Láthatod a sofőröd képét és járművének adatait. Amikor megérkezel az úti célodhoz, egyszerűen szállj ki az autóból – mi automatikusan megterheljük a profilodban lévő kártyádat. Értékeld a sofőrödet, és adj névtelen visszajelzést az útról. Az értékeléssel segítséget nyújtasz abban, hogy minden utat ötcsillagos élménnyé tehessünk.” Az azt igénylőknek van prémiumszolgáltatás is: „ha ezt a luxusszolgáltatást veszed igénybe, garantáltan nézni fognak, amikor megérkezel”. Más autó kerekesszékkel is igénybe vehető, illetve speciális autósülést biztosító utazások is vannak: „A telekocsis útmegosztással megoszthatod a fuvart – és annak költségét – más utasokkal, akik ugyanarra mennek, amerre te.”
Közleményünket a New England Journal of Medicine március 3-án megjelent számának cikke ihlette,1 amelyben a kanadai– amerikai szerzőpáros arra figyelmeztet, hogy az egészségügy nem készült fel azokra a kihívásokra, amelyekkel a vevők, betegek szembesítik: olyan új igényeket, követelményeket fogalmaznak meg ugyanis, mint a taxis vállalkozásokkal szemben, és mint amit az Uber felismert. A szerzők szerint a taxiszolgáltatás sérülékenységének oka az elavult szolgáltatási rendszer volt, melyet normának tekintettek, és a rendszer nem volt képes elmozdulni a jobb minőségű, olcsóbb alternatívák felé. A piacon a szereplők egyenként túl kicsik ahhoz, hogy az árat befolyásolni tudják (sőt nálunk ki is kényszerítették az államtól a szabott árat), és évtizedek óta egy teljesen szabályozott (sokak szerint túlszabályozott) monopol rendszer részeiként működnek.
Az egészségügyet nem kötik ehhez hasonló béklyók? A szerzők példának hozzák fel a teljesen új koncepcióban dolgozó, nem orvosok által kitalált egészségügyi startup vállalkozásokat, melyek új kihívóként jelentkeznek; ezek közé tartozik a Theranos, ZocDoc, Intarcia Therapeutics, Oscar Health Insurance, Proteus Digital Health, 23andMe. Gyorsak, olcsóbbak, frappánsak, és a legfontosabb: reagálnak a betegek (vásárlók) igényeire. Igen, de ezek a válaszok szakmailag helyesek-e, tudományosan megalapozottak-e?
Az egészségügyet jóval több jogi faktor védi az Uber-szerű megoldásoktól, mint a taxis vállalkozásokat, ezért az egészségügyben az alacsonyabb költségekkel dolgozó startup konkurenciának nehezebb a dolga – panaszolják a szerzők. Mi erről azt gondoljuk, hogy az innováció nem jelentheti a betegek biztonságának be nem tartását. Ha az újítás a biztonságon spórol, az elfogadhatatlan. Ezért az is igaz, hogy ha valaki utast szállít, azt csak megfelelő autóval és megfelelő autóvezetői tapasztalattal teheti, de mindez nem a csomagtartó méretén és az autó meg a rendszáma színén múlik (az utóbbiak árfelhajtó tényezők). Hiszen ha én sárga autóval akarnék utazni, akkor olyat, ha pedig hatalmas csomagtartóval, akkor pedig azt rendelek. A ZocDoc az orvos-beteg kapcsolatot tette újszerűvé azzal, hogy a beteg könnyen, a mobilalkalmazás segítségével tud – teljesen új elvek szerint – szakorvost választani. Ugyanakkor a beteg az ellátása (orvosa) minőségét nem tudja ugyanolyan egyszerűen megítélni, mint az Uber sofőrjének minőségét!
Szerintünk nem használhatja ki az innováció a laikus, de egészségtudatos vevők egészségügyi tudatlanságát sem. Ezek az új típusú egészségügyi vállalkozások legtöbbször az ún. direct-to-consumer (DTC) marketingmodellel dolgoznak. Már az efféle marketing ténye is újdonság az egészségügyben.
A szerzők szerint az Uber üzenete az egészségügy számára egyértelmű. Az ellátók előtt három lehetőség áll: (1) elutasítani az innovációt; (2) elfogadni az újításokat, de igen komoly szabályzási követelményekkel nehezíteni a piacra lépésüket; illetve (3) minőségben és hatékonyságban versenyezni velük. A szerzők és a mi véleményünk szerint is az utolsó lenne a jó választás, mert ellenkező esetben a jelenlegi szereplők nélkül indul majd el a busz – hogy továbbra is a személyszállításból vegyük a hasonlatot.
Levelezési cím: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
A szerzők munkahelye:
Dr. Speer Gábor PhD. Társalapító, Artmedus. http://artmedus.com
Dr. Balázs Krisztián PhD. Társalapító, Artmedus. http://artmedus.com
Irodalom:
1. Detsky AS, Garber AM. Uber’s Message for Health Care. N Engl J Med 2016;374:806–809