Az onkológiában főszerepet kapott immun- és target terápiák hatásmecha­nizmusuknak köszönhetően a kemoterápiáktól eltérő mellékhatásokkal rendelkeznek. Gyakran fordul elő bőrtünet, ami rontja az életminőséget, és a kezelés megszakításához, leállításához vezethet, ezért ismerete nél­külözhetetlen az onkológiai betegek ellátása során.

Elemzésünk célja áttétes vesesejtes daganatos betegeknél a kabozantinibterápia értékelése volt a mindennapi betegellátásban. A 2019. 01. 01.–2022. 12. 31. között indult kabozantinibkezelést értékeltük retrospektíven, 14 magyarországi vesecentrum adatai alapján. A kezdő dózis 60 mg, szükség esetén 40 mg volt. Fizikális és laborvizsgálat havonta, képalkotók 3 havonta történtek. A tumorválaszt a RECIST 1.1, a toxicitást NCI CTCAE 4.0 szerint értékeltük. Elemzésre 230 beteg adata került. Leggyakoribb szövettani típus a világossejtes volt 201 (87,4%) főnél. A kezelések 48,7%-ban harmad-, 38,3%-ban másod-, <5%-ban első vonalban történtek. Dóziscsökkentés 62,6%-ban, kezelésfelfüggesztés 6,5%-ban vált szükségessé. Leggyakoribb mellékhatások a hasmenés és a fáradékonyság voltak. A terápia hossza 10,03 hónap volt, nem függött a dózisredukciótól. A teljes tumorválasz aránya 39,2%-nak, a klinikai haszoné 82,8%-nak adódott. Az első, másod-, harmad- és negyedvonalbeli kezelések hossza 11,47, 8,03, 11,57 és 10,13 hónap volt (p=0,200). A teljes túlélés 22,0 hónap volt. A kabozantinibterápia a napi rutinban a törzskönyvező vizsgálatnál kedvezőbb eredménnyel járt. A dózisredukció nem befolyásolta a hatást, a kezelés mellette jól tolerálhatónak bizonyult.

Egy friss vizsgálat szerint az USÁ-ban a kezelőorvos gyakran nem veszi észre, illetve alábecsüli az emlődaganat miatt sugárkezelés alatt álló nőbetegnél kialakult toxicitásokat.

Amikor szívpanaszokkal orvoshoz fordul, orvosa – a fizikális vizsgálaton, a laboratóriumi teszteken és az elektrokardiológiai (EKG) vizsgálaton túl – nagy valószínűséggel valamilyen képalkotó vizsgálatot is kér a tünetek hátterének felderítésére. Erre ma már számos modern technológia áll ren­delkezésre, melyek segítségével a korábbinál gyorsabban, pontosabban, megbízhatóbban korrekt diagnózishoz lehet jutni.

Az előrehaladott petefészekrák kezelési standardja jelenleg a carboplatin + paclitaxel kombinációhoz hozzáadott antiangiogén hatóanyag, a bevacizumab, melyet a kemoterápia után „fenn­tartó” kezelésként is folytatunk. PARP-gátló monoterápia fenntartó kezelés alkalmazható high-grade epithelialis ovarium carcinomában, amennyiben a beteg reagált megelőző platina alapú kemoterápiára.*

A szívpanaszok miatt sürgősségi ellátásban részesülő, de nem szívinfarktusos betegekben a magas szenzitivitású kardiális troponin intermedier értékei jelzik a koronáriák megbetegedését.

A daganatok gyógyításában áttörést hoztak az immunellenőrzőpont-gátló antitestek. Hatásuk lényege az immunrendszer gátolt daganatellenes im­munválaszának reaktiválása, ebből erednek autoimmun mellékhatásaik is. A mellékhatások között korábban ritkán jelentett arthritisek az immun­terápia rutinszerűvé válásával egyre gyakoribbak lettek. Jelen cikkben röviden ismertetjük előfordulási gyakoriságukat, megjelenési formákat és a rendelkezésre álló kezelési lehetőségeket.

A kabazitaxel (KBZ) az áttétes, kasztrációrezisztens prosztatarákos (mCRPC) betegeknél docetaxel (DOC) után alkalmazható kemoterapeutikum, mely javítja a túlélést is. Célunk a kezelés hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt. 2016. 01. hó és 2017. 06. hó között hazánk 12 onkológiai központjában mCRPC miatt KBZ-vel kezelt betegek retrospektív adatelemzését végeztük. Az induló dózis 25 vagy 20 mg/m2 volt, 3 hetente. Ciklusonként fizikális és laborvizsgálat, 3 ciklusonként képalkotó és PSA-vizsgálattal PCWG2 szerint tumorválasz-meghatározás történt. A mellékhatásokat CTCAE 4.0 szerint értékeltük. Hatvan beteg adatait elemeztük. KBZ 2. és 3. vonalban 31,6, ill. 46,6%-ban, míg 4. és 5. vonalban 15, ill. 6,6%-ban történt. A kezdő dózis 25 mg/m2 volt 65%-ban, 20 mg/m2 35%-ban. Medián ciklusszám 5. A progressziómentes túlélés 6,47, a teljes túlélés 15,77 hónap. A túlélés azonos volt a DOC-KBZ-ART/alfaradin, illetve DOC-ART/alfaradin-KBZ szekvenciákban. Mellékhatást 63,3%-ban észleltünk, leggyakrabban neutropéniát, anémiát és hasmenést. Tapasztalataink alapján a KBZ megfelelő szupportációval és kemoterápiás jártassággal alkalmazva jól tolerálható és hatékony terápia mCRPC DOC-kezelése után. A nemkívánatos események előfordulása megegyezett az irodalmi adatokkal. Magy Onkol 61:353–360, 2017

Kulcsszavak: áttétes prosztatarák, kabazitaxel, kasztrációrezisztencia, kemoterápia, docetaxel

Jelen publikációban bemutatjuk azon nemzetközi, egykarú, multicentrikus, nyílt jelölésű vizsgálat eredményeit (NCT01254279), amelyben korai hozzá­férést biztosítottak a kabazitaxelhez olyan betegek számára, akik a TROPIC vizsgálat betegpopulációjához hasonló karakterisztikával rendelkeztek. A vizsgálat célja a kabazitaxel biztonságossági profiljának további vizs­gálata volt a napi gyakorlat keretein belül, különböző földrajzi területe­ken. A spanyolországi Kiterjesztett Hozzáférési Program (Expanded Access Program) 2012 decemberében végzett interim analízisének eredményei olvashatók az alábbi összefoglalónkban.

Expert Opinion on Drug Safety, 2014. szeptember

Az emberi szervezet sejtjeinek szaporodásához elengedhetetlen alapfeltétel, hogy az osztódási ciklusba lépni készülő vagy abban előrehaladni szándékozó sejt tápanyag-ellátottsága megfelelő legyen. A sejtszintű szabályozás egyik csomópontja a szaporodáshoz és fejlődéshez szükséges új fehérjék szintézisére való képesség, e szabályozási pont egyik kulcsa az mTORC1 fehérjekomplex.