A tiazid és tiazidszerű diuretikumok régóta a magasvérnyomás-betegség kezelésének alapját képezik, utóbbi csoport esetében pedig számos nagy klinikai vizsgálat igazolta morbiditást és mortalitást csökkentő hatásukat (ALLHAT, PATS, HYVET). Ugyanakkor a tiazid diuretikumok esetében ismer­tek a kedvezőtlen metabolikus hatások: többek között a hiperlipidémia, az inzulinrezisztencia, a hiperglikémia és az újonnan kialakuló diabétesz kockázatát növelhetik. Mivel a kedvezőtlen hatások dózisfüggő módon jelentkezhetnek, ezért az ilyen gyógyszereket elsősorban alacsony dózis­ban alkalmazzák.

Az egészségi mutatók és a bélmikrobiom összetétele alapján rangsorolták a bélflórát alkotó 50-50 legkedvezőbb és legártalmasabb baktériumfajt.

Az elhízott, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek a metabolikus bariátriai műtét után 5 évvel tartós fogyást és alacsonyabb HbA1c-szintet értek el, mint nem műtött társaik.

Alacsony LDL-koleszterinszint esetén magasabb a 2-es típusú cukorbetegség-kockázata.

Az alacsony zsírtartalmú vegán étrend csökkenti az inzulin felhasználását és a költségeket az 1-es típusú cukorbetegségben.

Az ösztetrol javítja a menopauzális nők vazomotoros tüneteit, anélkül, hogy hatással lenne a vérnyomásra.

A klinikai vizsgálatok fázisában lévő orforglipron a korai 2-es típusú cukorbetegségben egyaránt csökkenti az HbA1c-szintet és a testsúlyt is.

Az empagliflozin és a finerenon kombinációja jelentősen és tartósan csökkentette az albuminuriát a krónikus vesebetegségben és 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél.

A 4 éves időszak alatti nagyobb HbA1c-ingadozások cukorbetegekben az átlagos HbA1c-szintektől függetlenül a későbbi halálozási kimenetel jelentősen megnövekedett kockázatával jártak együtt.

Új adatok szólnak az újabb testsúlycsökkentő gyógyszerek egyes krónikus bőrbetegségekre gyakorolt előnyeiről, és arról, hogy a bőrgyógyászoknak szerepük lehet az elhízás kezelésében.