Súlyos COVID-19-ben a thrombocyta-aktiváció fokozódása következtében nő a fertőzés mellé társuló thrombotikus szövődmények előfordulása, thrombocytagátlókkal azonban csökkenthető a thrombózis kockázat.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a sarlósejtes anémiában szenvedő betegek visszatérő vazookkluzív kríziseinek (fájdalom kríziseinek) megelőzésére szolgáló krizanlizumabot.

A gyulladásos folyamatoknak döntő szerepük van az atherosclerosis kiala­kulásában. Jelen cikk a szubklinikus gyulladás jelentőségével és a gyulladá­sos markerek kockázatbesorolást támogató szerepével foglalkozik, valamint bemutatja a gyulladáscsökkentő kezelésben rejlő lehetőségeket a nagy kockázatú szívbetegek kardiovaszkuláris eseményeinek visszaszorításában.

Az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszer Hatósága (FDA) 2019 júliusában az alábbi új vizsgálati szereket fogadta be értékelésre.

A köszvény autoinflammatórikus betegség, kialakulásában az NLRP3 inflammaszóma és az interleukin-1 kiemelt szerepet játszik. A diagnosztiká­ban legfontosabb a mononátrium-urát kristály kimutatása, de érzékenyebb képalkotókkal a kristálylerakódás és a tofuszképződés is vizualizálható. A gyógyszeres kezelésre – a rohamoldásra és a fenntartó kezelésre – vo­natkozóan 2016-ban két új ajánlás is megjelent. A lényeg a húgysavszint célértékére való törekvés. A húgysavszintcsökkentés középpontjában ma is a xantin-oxidáz-gátlók (allopurinol, febuxostat) állnak. Nem szabad elfelej­tenünk az életmódi, diétás megfontolásokat sem, s tekintettel kell lennünk a vaszkuláris és metabolikus társbetegségekre.

Az antifoszfolipid szindróma olyan szisztémás autoimmun betegség, melyet antifoszfolipid antitestek jelenlétében kialakuló vaszkuláris trombózis és terhességi patológia jellemeznek. A klinikai tünetek megjelenése, súlyos­sága változó. Emiatt az adekvát terápia meghatározásához rizikóbecslés szükséges. A magas trombóziskockázatú betegek esetében nagyobb a va­lószínűsége az ismételt tromboembóliás esemény bekövetkezésének, ezért ilyenkor kombinált, gyakran intenzív antitrombotikus kezelés, sőt egyes recidív esetekben immunszuppresszív kezelés bevezetésére is szükség van.

A humán ateroszklerózis kialakulása során zajló kis intenzitású gyulladást a magasabb CRP-szint megbízhatóan jelzi. A nagy érzékenységű (hs) mód­szerrel mért CRP erős független prediktora az adverz kardiovaszkuláris eseményeknek, ideértve a miokardiális infarktust, az iszkémiás stroke-ot és a kardiovaszkuláris halálozást. A jelenlegi irányelvekben a kardiovasz­kuláris kockázat becslésére nem javasolják a CRP rutinszerű mérését, de az emelkedett CRP-szintek jelezhetik az adott beteg fokozott egyéni rizikóját.

A 2-es típusú diabetes mellitusban kialakuló atherosclerosis hátterében a fokozott alvadékonyságon és fokozott thrombocytaaggregáción túl a thrombocyta aktivációs markerek emelkedett szintje áll. E tényezők együttesen a kardiovaszkuláris események fokozott kockázatával társulnak. A T2DM-et ugyancsak a sejtadhéziós molekulák fokozott adhéziója jellemzi, ami szerepet játszhat a mikrovaszkuláris szövődmények létrejöttében.

2-es típusú diabetes mellitust (T2DM) kísérő atherosclerosis kialakulását fokozott alvadékonyságra, illetve a thrombocyták aggregációjának fokozódására vezetik vissza, miközben a thrombocyta-aktivációs markerek szintjének megemelkedése is megfigyelhető. Ezek az események a kardiovaszkuláris események fokozott kockázatával társulnak. A cukorbetegség másik jellemzője a sejtadhéziós molekulák fokozott expressziója, mely szerepet játszhat a mikrovaszkuláris szövődmények kialakulásában.

Rosszindulatú B-sejtekben a normál B-sejtekhez hasonló aktivásúak a sejtek szaporodásáért felelős jelátviteli folyamatok. A krónikus lymphocytás leukaemia- (CLL) sejtek különböző típusú stroma-sejtekkel állnak kölcsönhatásban, mint például a mesenchymális stroma-sejtek, a monocyta eredetű dajka jellegű sejtek, T lymphocyták, amelyeket együttesen mikrokörnyezetnek hívnak. A CLL sejtek szaporodása a pszeudo-follikulusnak nevezett mikroanatómiai szöveti egységben valósul meg, amely a CLL jellegzetes hisztopatológiai sajátossága. A CLL sejtek függősége a mikrokörnyezettől régóta ismert kísérleti megfigyelés az ex vivo sejtkultúrák indítási nehézségei kapcsán. Hasonló jellegű függősség ismert follikuláris lymphomában (FL) és diffúz nagy B-sejtes lymphomában (DLBCL) is.