Ha végigkísérjük az alvadásgátló gyógyszerek „életpályáját” a felfedezésük­től napjaink mindennapi gyakorlatáig, mindenképpen észre kell vennünk, hogy az indikációk fejlődése és új indikációkra történő törzskönyvezésük bizonyos szabályokat követ.

Az egészségügyi dolgozók munkájuk során kis dózisú ionizáló sugárzással vagy különböző vegyi anyagokkal exponálódhatnak. Ez spontán kromoszómaaberrációt okozhat, aminek gyakorisága és a daganat kialakulásának magasabb kockázata között szignifikáns kapcsolat van. Tanulmányunkban 1240
különböző foglalkozású egészségügyi dolgozó citogenetikai vizsgálatát végeztük el 1997 és 2018 között és követtük körükben a daganatok kialakulását. Mind a strukturális, mind a számbeli kromoszómaaberrációkat értékeltük, és a nem,
kor, dohányzás figyelembevételével hasonlítottuk össze az eredményeket. Az aberráns sejtek gyakorisága szignifikánsan magasabb volt a dohányzó férfiakban, mint a nem dohányzókban (p=0,009). Azonos vizsgálati időszakon belül a potenciálisan exponált dolgozói csoport és a kontrollcsoport között nem volt szignifikáns különbség a kromoszómaaberrációkban. A 82 daganatos esetből (6,6%) a leggyakoribb daganat az emlő- (16), vastagbél- (12), tüdő- (7) és pajzsmirigyrák (7) volt. A dohányzóknál 7,3%-ban alakult ki daganat, míg a nem dohányzóknál 6,2%-ban. A potenciális expozíció nem, de a dohányzás növelte a daganat kialakulásának valószínűségét.

A smouldering myeloma (SMM) tünetmentes, klonális plazmasejtbetegség, mely változatos arányban alakulhat át agresszív myeloma multiplexszé (MM). Az elmúlt években a betegség diagnosztikája, kritériumrendszere és ennélfogva a kezelése is sokat fejlődött, így többek között új diagnosz­tikus elveket dolgoztak ki, új prognosztikai faktorokat ismerhettünk meg.

A polycythaemia vera diagnosztikája és terápiája 2016 óta folyamatosan változik, és sok tekintetben átíródik. A közlemény röviden áttekinti a kli­nikai gyakorlat szempontjából fontos diagnosztikus lépéseket, kiemelten a prognosztikai szempontok alapján. 

A szolid tumorokkal összehasonlítva az akut mieloid leukémia (AML) hátterében a gyerekkori daganatokhoz hasonló alacsony számú genetikai eltérés, átlagosan 3−5 szomatikus mutáció áll. Bár a mutációs háttér igen heterogén, a genetikai eltérések kimutatása diagnosztikai, prognosztikai és terápiás jelentőséggel bír. Jelen tanulmányunk 2001–2019 között intézetünkben diagnosztizált 830 AML-es beteg citogenetikai, valamint a leggyakrabban előforduló mutációs eltéréseit és azok társulásait vizsgálja. A laboratóriumban nemrégiben bevezetett új generációs szekvenálás (NGS) eredményei hét beteg esetében szintén bemutatásra kerülnek. A korábban más technikával vizsgált eltérések célzott vizsgálata és az NGS megegyező eredményt hozott. Az NGS technikával azonosíthatóak mindazok a további, ritkábban előforduló genetikai eltérések, amelyek az AML diagnosztikai és prognosztikai besorolását tovább finomítják az Európai LeukémiaNet ajánlásai szerint. Az NGS technika alkalmazása a nemzetközi tapasztalatokat követően hazánkban is a rutin diagnosztikai vizsgálómódszerek közé kell, hogy beemelkedjen. Magy Onkol 63:282-287, 2019

A remisszióba jutott akut myeloid leukémiában (AML) szenvedőknél először sikerült a teljes túlélést kedvezően befolyásoló per os fenntartó terápiára akadni.

A QUAZAR AML-001 vizsgálatban az akut mieloid leukémia kezelésére szánt CC-486 (azacitidin) sikeresen teljesítette az összes elsődleges és másodlagos végpontot.

BEVEZETÉS
Az iwCLL (International Workshop on Chronic Lymphocytic Leukemia) 2008-as irányelvei most megújításra kerültek, melynek főbb kiegészítései közé tartoznak a genetikai eltéréseket (TP53 mutáció), az IGHV (immunglobulin variable heavy chain) mutációs státusz klinikai szerepét, a betegség prognosztikai besorolását, az organo- és lymphadenomegalia pontosabb felmérését, a célzott kezelésekre adott válasz megítélését, a minimális reziduális betegség követését, valamint a diagnóziskor elvégzendő vizsgálatokat érintő ajánlások

Az FDA 2019. május 15-én engedélyezte a krónikus limfocitás leukémia és a kislimfocitás leukémia kezelésére szolgáló Venclexta-Gazyva szerkombinációt.

BEVEZETÉS
A CLL (krónikus lymphocytás leukaemia/chronic lymphocytic leukemia) a felnőtteket érintő leggyakoribb, jól kezelhető, ma még azonban gyógyíthatatlan leukaemia-típus. A CLL terápiája során 65 év feletti betegpopulációban standard terápiás eljárásként kemoimmunoterápia használatos (chlorambucil–obinutuzumab, illetve bendamustin–rituximab), melyeknél a betegek életkorának növekedésével egyre több toxikus mellékhatás tapasztalható. Ennek kiküszöbölésére kisebb toxicitással bíró, orálisan adható, célzott terápiás lehetőségekre van szükség. Erre kínál lehetőséget a betegség patogenezisében jelentős szerepet játszó B-sejt receptor jelátvivő folyamatok célzott támadása, mely a Brutontirozin-kináz (Btk) gátlása révén a CLL-ben érintett jelátviteli folyamatok gátlását teszi lehetővé, ezáltal csökkentve a sejtek adhézióját, valamint proliferációját. A Btk-inhibitor ibrutinib Barr és munkatársai által megjelent közleménye szerint relapszus esetén több mint 50 hónapos medián progressziómentes túlélést biztosít, ahogyan alkalmazása mellett korábban nem kezelt esetekben a diagnózis felállítását követő 2 évben közel 90%-os arányú progressziómentességet lehet elérni. A rituximab vagy más CD20-ellenes antitest kemoterápiával való kombinációja ismerten javítja a betegek túlélési mutatóit, azonban mind ez idáig nem ismert, hogy az ibrutinib monoterápia és a konven cionális kemoterápia hatékonyabb-e az érintett betegcsoportban.