Bár külön tudományok foglalkozik az öregedéssel összefüggő betegségek kialakulásának késleltetésével és/vagy az élettartam meghosszabbításával, nincsenek olyan markerek, amelyek alapján megállapítható lenne, hogy a lehetséges kezelések befolyásolják az öregedés folyamatát.

A mastocytosis ritka megbetegedés. A 2016-os WHO-klasszifikáció a mieloproliferatív neoplasmák között, külön entitásként azonosítja. A be­tegség kialakulása többnyire a c-kit (D816V) mutációhoz köthető. Van bőrre lokalizált és szisztémás forma. A kóros hízósejtek szervinfiltrációt, illetve spontán aktiválódásuk a masztocitaaktivációs tüneteket eredményezhetik.

A tirozin-kinázok a sejtműködésben alapvető szerepet játszó enzimek, me­lyek a sejtek közötti kommunikációban és olyan komplex széles spektrumú biológiai funkciók kontrollálásában játszanak szerepet, mint a sejtnöveke­dés, a sejtosztódás, a differenciáció és a metabolizmus. A tirozin-kinázok egyes receptorok (pl. növekedési faktorok receptorai) intracelluláris régióját képezik, melyek a receptor–ligand kötődés alkalmával aktiválódnak és indítanak be a sejt további sorsában lényegi eltérésekhez vezető kaszká­dokat. Ilyen kaszkád lehet például a sejtosztódást vagy apoptózist előidéző egymást erősítő folyamatok részjelensége, melyek circulus vitiosusként daganatos sejtdifferenciációt idézhetnek elő.

A melanoma incidenciája az europid rasszban gyorsabban növekszik minden más daganaténál. Mortalitása jelentősen kisebb mértékben, de szintén növekszik. Az elmúlt 10 évben a terápia forradalmi változásokon ment keresztül, az újonnan bevezetett célzott molekuláris és immunterápiáknak köszönhetően a disszeminált daganatban szenvedő betegek egy része hosszú távú túlélővé válhat.

A molekuláris daganatdiagnosztika és -terápia az elmúlt években rohamos fejlődésen ment keresztül: ismeretanyagunk bővülése mellett technológiai szinten is hatalmas vívmányokra tettünk szert, melyek a standard klinikai gyakorlatba is számos változást hoztak. 

Az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszereinek bizottsága (CHMP) 2018 december 10-13-i ülésén az alábbi készítményeket véleményezte.

BEVEZETÉS
A krónikus lymphocytás leukaemia (CLL) jellemzője a monoklonális, kiérett, CD5+ B-lymphocyta-szaporulat, amely sejtek a szöveti kompartmentben, azaz a nyirokcsomókban és a csontvelőben képesek szaporodni.

A tirozin-kináz-inhibitorokat ma már széles körben alkalmazzák szolid tumo­rok és hematológiai betegségek terápiájában. Óriási előnyük, hogy elkerülhe­tővé teszik a hagyományos kemoterápiák mellékhatásait, de lehetnek speci­fikus toxikus hatásaik – leggyakrabban dermatológiai és gasztrointesztinális területen; hipotireózis és kardiotoxicitás ritkábban fordul elő. A betegek túlélése és a célzott terápiák alkalmazása között egyértelmű összefüggés van, így a mellékhatások megfelelő ellátása igen fontos a felesleges terápialeállítások és dóziscsökkentések elkerülése érdekében.

Az imatinib, majd számos más tirozin-kináz-gátló megjelenése áttörést ho­zott a krónikus mieloid leukémia kezelésében, ma az esetek döntő többsé­gében sikerül hematológiai, citogenetikai és molekuláris remissziót elérni. A betegek túlélését egyre inkább a kísérőbetegségek határozzák meg, így a kezelés megválasztásában a különböző tirozin-kináz-gátlók metabolikus mellékhatásai egyre fontosabb szempontnak számítanak.

A fejlett országokban leggyakoribb leukaemia-típus, a krónikus lymphocytás leukaemia (CLL) tipikusan idősebb (67–72 éves átlagéletkor a diagnózis megállapításakor) betegeknél alakul ki a lefolyás tekintetében jelentős mértékű klinikai variabilitással. Az USA-ban a CLL életkorra korrigált előfordulási gyakorisága (incidencia) 4,1/100 000 évente, 15 000 feletti új esettel és mintegy 4500 halálozással. A népesség öregedése és a gyakoribb vérképvizsgálatok miatt a CLL-gyakoriság további növekedése várható.