Egy új, bárhol használható módszer az aceton koncentrációját méri a kilélegzett levegőben.

Fiatal orvosok tapasztalt kollégáikhoz hasonló diagnosztikai pontosságot értek el a polipok differenciálása során.

A vazomotoros tünetek és a hüvelyszárazság pontosabb prediktora a perimenopauza kezdetének, mint a ciklus eltolódása.

Amerikai kutatók egy olyan AI-modellt fejlesztettek ki, amely képes felismerni az emlőrákot az MRI-felvételeken, és pontosan meg tudja határozni a daganatok helyét.

A hagyományos festési módszerek kiváltását és gyorsabb munkafolyamatot biztosít az új, mesterséges intelligencia alapú eljárás.

Magas diagnosztikai pontosságú korai diagnosztikai modellt fejlesztettek ki a terhességi cukorbetegség előrejelzésére.

Új kutatások szerint a társbetegségekkel szövődő figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD) kétszeresére növelik a szkizofrénia kockázatát.

A vérben keringő tumor DNS elemzésén alapuló új technológia segítségével nyomon követhető a szolid tumorok relapszusa.

A tenziós típusú fejfájás (TTF) a leggyakoribb elsődleges fejfájásbetegség. Mit jelent maga a kifejezés? Korábbi elnevezése is beszédes: stresszfejfájás, pszichogén vagy pszichomiogén fejfájás. Szó szerint tenziós, azaz feszítő-feszülő érzés alakul ki a fejben. A betegek sokféleképpen fogalmazzák meg: pántszerű, abroncsszerű, szorító fájdalom, kellemetlen érzés, ami megke­seríti a mindennapjaikat. A havonkénti fejfájásos napok száma alapján beszélhetünk epizodikus (havi 15 napnál kevesebb) és krónikus (havi 15 nap vagy annál több) TTF-ről. Enyhe kísérő tünetek lehetnek, de nem kötelező jelleggel. Diagnosztikája során a tüneti fejfájásoktól való elkülönítés az elsődleges cél. Kezelése nem gyógyszeres (fizioterápia, pszichoterápia) és gyógyszeres (akut és profilaktikus) lehetőségeket foglal magába.

 A daganatos betegek ellátását szolgáló orvosi diagnosztika és terápia rohamos fejlődésen megy át. Míg a molekulárisan célzott gyógyszerek térhódítása ta­pasztalható, a hagyományos citosztatikus és hormonterápiák számos indikáció­ban jelenleg is preferáltak, így ezen szerek terápiás és nemkívánatos effektusai­nak ismerete továbbra is fontos. Közel 150 klasszikus kemoterápiás és endokrin hatóanyag törzskönyveit és vonatkozó szakirodalmi adatait áttekintve megál­lapítható, hogy a vizsgált ágensek harmadánál észlelhető glükometabolikus mellékhatás, legtöbbször enyhe és átmeneti hiperglikémia, ritkábban szekun­der diabétesz. Súlyos szövődmények nem jellemzők, antidiabetikus kezelésre vagy nincs szükség, vagy orális antidiabetikumok beállítása elegendő. Az új onkodiabetológiai szemlélet és a klasszikus daganatterápia megfelelő mel­lékhatás-menedzsmentje alapvető feltétel, melynek hiányában a daganatos betegek életminősége és életkilátásai kedvezőtlenebbül alakulnak.