A rákbetegségek primer prevenciója hosszú évtizedek óta kutatások tárgyát képezi. Ma már számos evidencia támasztja alá azt a tényt, hogy az életmódbeli tényezők fontos szerepet töltenek be a rosszindulatú daganatok kialakulásában. A megelőzés fontos eleme az egészséges életmód követése, az egészséges étrend betartása, az élethosszig megőrzött normális testsúly és a rendszeresen végzett fizikai aktivitás, mert ezekkel bizonyos daganattípusok kialakulásának kockázata jelentősen csökkenthető. Az American Cancer Society 2020-ban új szakmai ajánlást adott ki erre a kérdéskörre. A cikk ennek figyelembevételével mutatja be a rák primer prevenciójának lehetőségeit, koncentrálva az étrend és a fizikai aktivitás hatására.
Jól ismert tény, hogy az elhízás számos betegség önálló kockázati tényezője. Ide tartoznak egyes rosszindulatú daganatos betegségek is, amelyek kockázata elhízottak körében lényegesen nagyobb. Számos mechanizmus magyarázhatja a rákbetegség és az elhízás közötti összefüggést.
Az epeúti tumorok ritka daganatok, rossz prognózissal. Nagyon sok esetet előrehaladott stádiumban fedeznek fel, amikor műtét már nem jön szóba. A kuratív célú műtét utáni adjuváns kezelés értéke még vizsgálatok tárgya. Az áttétes vagy előrehaladott stádiumú betegeknél első vonalban gemcitabin + cisplatin a standard kezelés. A molekuláris célpontokra ható terápiák még nem képezik a mindennapi gyakorlat részét.
Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle XVIII. évf. 3. szám
OTSZ Online >> Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle
2016-05-30
Az elhízáshoz a modern világban szinte mindenütt előítéletek társulnak, bár a történelem során voltak olyan időszakok, amikor azt sok helyütt a jólét és a termékenység szimbólumának tekintették. A túlsúly és elhízás (obes, obesitas) kórállapot, amelynek során a túlzott zsírraktározás káros lehet az egészségre, számos egészségi problémához és a várható élettartam csökkenéséhez vezethet. Túlsúlyosnak tekintjük azt a személyt, akinek testtömegindexe (BMI, body mass index) 25,0–29,9 és elhízottnak, akinek 30 kg/m2 felett van. Ez utóbbin belül a BMI szerint alcsoportokat különböztetünk meg: BMI 30,0–34,9: I. fokú elhízás, enyhe; BMI 35,0–39,9: II. fokú elhízás, középsúlyos; és BMI ≥40,0: III. fokú elhízás, súlyos, morbid vagy extrém megjelöléssel illethetjük. Normális testsúlyról beszélünk 18,5 és 24,9 BMI esetén (a testtömegindex a kilogrammban megállapított testtömeg és a testmagasság méterben mért négyzetének hányadosa).
Az idézett vizsgálatban posztmenopauzális nők fogyókúrájának D-vitaminnal történő kiegészítése esetén nagyobb mértékű volt az IL-6 proinflammatorikus citokin fogyással párhuzamos szintjének csökkenése.
Az epekövesség a legköltségesebb gasztrointesztinális betegségek egyike. Kockázati tényezői: cukorbetegség, elhízás, női nem, testsúlyingadozás, hormonpótló kezelés, orális fogamzásgátlás. Az epekövek legtöbbször tünetmentesek, de a ductus cysticust időszakosan elzárva epekólikát okozhatnak. A tartós fájdalom, a láz és a fehérvérsejt-szaporulat szövődmény gyanúját veti fel. Rendszerint az ultrahang az elsőként választandó képalkotó vizsgálat. Az akut epekólika elsődleges ellátása a fájdalom gyógyszeres enyhítése. Tüneteket okozó és szövődményes epekövesség eseteiben a laparoszkópos kolecisztektómia a választandó megoldás. Kritikus állapotú betegnél a perkután kolecisztektómia is szóba jön.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.