Aszpirin és a biliáris traktus daganatai
A JAMA Oncology-ban megjelent tanulmány szerint az aszpirin csökkenti a biliáris traktus daganatai által okozott halálozást.
Egy adatfeldolgozás eredményei szerint a ritka, viszont életveszélyes gasztrointesztinális, biliáris daganatos betegek aszpirin használatával tovább élnek, és különösen jelentős a hatás akkor, ha a beteg a rák diagnózisa előtt nem szedett aszpirint. Ugyanakkor a tanulmány csak az összefüggést mutatta ki, de nem tudott kimutatni ok-okozati kapcsolatot az aszpirin és a túlélés között.
A biliáris traktus daganatai igen ritkák, 100.000 személyre kevesebb, mint 2 eset jut, viszont az 5 éves túlélés mindössze 5 -15%, mivel a betegek jelentős része a tünetszegény betegség miatt inoperábilis, inkurábilis daganattal jelentkezik.
Régebbi tapasztalatok szerint az aszpirin gátolja a sejtproliferációt és a thrombocyták aggregációját elősegítő ciklooxigenáz-2-őt, ezáltal lassítja a daganatok növekedését, ilyen módon csökkenti a daganatos halálozást. A kutatók ebből kiindulva keresték az aszpirin és a biliáris rákhalálozás közötti összefüggést.
A Dr. Sarah Jackson (National Cancer Institute, Rockville, Maryland) vezette kutatás eredményeit JAMA Oncology 2019. október 17-i számában jelentették meg. Az eredmények összhangban vannak a kolorektális rákban megfigyeltekkel, ahol is az aszpirin szedése növelte a betegek túlélését. Dr. Jackson és munkatársai a United Kingdom Clinical Practice Research Datalink adatbázisában az 1990 és 2017 közötti időszakot tekintve 2934 biliáris rákban (53% cholangiocarcinoma, 23% epehólyagrák, 8% ampulla Vateri rák, 16% átfedő) szenvedő beteg adatait tudták kiértékelni. A betegek 20 %-a szedett aszpirint, esetükben hosszabb volt a túlélés. A kedvező hatás mértéke függ az adott tumor típusától, de minden típusban kimutatható volt. A hatás azoknál volt a legkifejezettebb, akik a rák diagnózisának idején kezdték el szedni a gyógyszert. A vizsgálat hibája, hogy nem tartalmaz információkat a tumor stádiumáról és a kemoterápiás kezelésekről sem, bár a szerzők szerint minden beteg a „jelenlegi kezelési standardnak megfelelő ellátásban részesült.”
Kiinduláskor 256 beteg (az összes beteg 9%-a) szedett aszpirint, további 349 beteg (az összes beteg 12%-a) kezdett aszpirin terápiába a biliáris rák diagnózisának felállításának időpontjától. Átlagos napi 75 mg-os adagot használtak. A kutatók megállapították, hogy az aszpirin szedők a nem szedőkhöz képest általában idősebbek voltak, sztatinokat is szedtek, és körükben jóval gyakoribb volt a szívbetegség és egyéb komorbid állapotok. Összességében a betegek 82%-a (2415 beteg) halt meg a vizsgált időszak alatt, átlagos élettartamuk 5,9 hónap volt (2-15 hónap terjedelemben).
A Cox proporcionális kockázati analízis segítségével – melyben az életkort, a diagnózist, a beteg nemét, a kísérő betegségeket, a sztatin használatot, az egészséges életmód indikátorait és a diagnózis évét vették figyelembe – kimutatták, hogy a sztatinok használata csökkentette a halálozás kockázatát. Az aszpirin hosszas használata az alábbiakban csökkentette a halálozás kockázatát: epehólyagrákban HR 0,63, (95%CI 0,48-0,83), cholangiocarcinomában HR 0,71, (95%CI 0,60-0,85), Vater-ampulla rák HR 0,44 (95%CI 0,26-0,76) és átfedő daganatos esetekben HR 0,68 (95%CI 0,50-0,92). Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a daganatos diagnózis idején elkezdett (posztdiagnosztikus) aszpirin-szedés nagyobb túlélési előnnyel járt, mint a diagnózis előtt már elkezdett (prediagnosztikus) aszpirin adagolás. A vizsgálók nem tudják magyarázni, hogy azoknál, akik már a diagnózis felállítása előtt is szedtek aszpirint, miért nem mutatkozott olyan mértékű kedvező hatás, mint azokban, akik csak a biliáris diagnózis felállítása után kezdték szedni az aszpirint, de lehetségesnek tartják, hogy az aszpirin szedés alatt kifejlődött daganat már nem annyira fogékony az aszpirinnel szemben. Ugyanakkor az aszpirint már régebben használóknál is lehet kedvező hatást mérni, de közel sem olyan mértékűt, mint a posztdiagnosztikus aszpirin-szedőknél. A kutatók nem kívántak spekulációkba bocsátkozni a lehetséges mechanizmust illetően, mivel nem voltak ismertek a statisztikákban közölt daganatok részletes tulajdonságai.
Ugyancsak az aszpirin jótékony hatását figyelték meg kínai szerzők egy 2018-ban megjelent közleményben a biliáris traktus daganatain (Xiong). A PubMed, az EMBASE és a Web of Science irodalmi adataiból 12.535 cholangiocarcinomás (CCC) beteg adatait hasonlították össze egészséges személyek adataival. Kimutatták, hogy a rendszeres aszpirin szedés jelentősen, 31%-kal csökkenti a CCC-s megbetegedés – különösen az intrahepatikus CCC-s megbetegedés – kockázatát.
Források:
