A napi aszpirinszedés orvosi javaslat nélkül veszélyes
A felnőtt lakosság jelentős hányada szed aszpirint orvosi javaslat vagy tájékoztatás nélkül, ily módon valószínűleg nagyobb vérzéses szövődménynek teszi ki önmagát.
Dr. Colin W. O’Brien (Harvard Medical School, Boston) és munkatársai az Annals of Internal Medicine-ben megjelent tanulmányukban a 2017-es National Health Interview Survey (NHIS) kis dózisú (81-100 mg) aszpirin szedést regisztráló adatait dolgozták fel: 14.328 felnőtt került a vizsgálatba, átlagos életkoruk 57,5 év volt (54% nő, 33% színes bőrű).
A vizsgálat adatai azt jelezték, hogy a 40 éves, vagy idősebb személyek közel negyedének (23,4%, kb.29 millió amerikai felnőtt) nem volt előzetesen kardiovaszkuláris (CV) betegsége, mégis aszpirint szed primer prevenciós céllal, és 23%-uk (mintegy 6,6 millió felnőtt) orvosi javaslat nélkül teszi ezt. A 70 év felettiek 44,6%-a szed naponta aszpirint a CV betegségekkel szembeni primer prevenció céljából. Az sem riasztja vissza az embereket az aszpirin rendszeres szedésétől, ha korábban már volt peptikus gyomorfekélyük. Ez igen jelentős népegészségügyi probléma, bár a jelenség egyáltalán nem meglepő, hiszen sok ember az egészségügyi információit a családjától, a barátoktól, az internetről szerzi be, de még az orvosi álláspont sem egységes az aszpirin prevenciós alkalmazásával kapcsolatban.
Nemrégiben jelent meg három nagy prevenciós vizsgálat eredménye is, melyekben a kardiovaszkuláris előnyöket és a komolyabb vérzések kockázatát egyaránt elemezték. Az ASCEND vizsgálat szerint (15.480, átlagosan 63 éves, előzetes kardiovaszkuláris betegség nélküli angol cukorbeteg) diabetes mellitusban szenvedőkben az aszpirin vaszkuláris események elleni védő hatása nem haladja meg a súlyos vérzések mellékhatásként megjelenő megnövekedett kockázatát. Az ARRIVE vizsgálatban 12.546, átlagos CV kockázatú 55-60 év fölötti, nem diabetes-es amerikai beteg vett részt, és a résztvevőket 1:1 arányban randomizálták napi 100 mg aszpirinra vagy placebóra. Az elsődleges végpontnak kijelölt kardiovaszkuláris események (szívinfarktus, instabil angina, stroke, TIA, szívhalál) száma gyakorlatilag megegyezett az átlagosan 60 hónapos követés során (4,29% vs 4,48%), viszont a gasztrointesztinális, rendszerint mérsékelt vérzések száma az aszpirin-csoportban kétszeresen haladta meg a placebo-csoportban észlelteket (0,97% vs 0,46%). Az egyéb mellékhatások megegyeztek. Az ASPREE vizsgálatba 19.114, ausztrál és amerikai, 70 év fölötti, de kardiovaszkuláris betegség nélküli, nem demens, fizikailag jó állapotban lévő beteg került, akiket szintén 1:1 arányban randomizáltak napi 100 mg aszpirinra, vagy placebóra. Átlagosan 4,7 év követés során a New England Journal of Medicine-ben megjelent különböző tanulmányaikban megállapították, hogy az aszpirin „abszolút hatástalan” volt az elsődleges végpontnak kinevezett rokkantság-mentes (disability-free) túlélésre, de gyakorlatilag nem volt különbség a kardiovaszkuláris események számában sem (10,7 esemény/1000 személy/év vs 11,3 esemény/1000 személy/év). Viszont több jelentős vérzés fordult elő az aszpirin csoportban (8,6 vérzés/1000 személy/év, vs 6,2 vérzés/1000 személy/év)(HR:1,38, 95%CI 1,18-1,62, P<0,001), és esetükben a halálozás is magasabb volt.
A három nagy vizsgálat eredményei alapján az American Heart Association és az American College of Cardiology (AHA/ACC) új javaslataiban nem ajánlja a rutinszerű aszpirin használatot 70 éves kor fölötti, vérzésekre hajlamos betegeknél. Az aszpirin folyamatos szedése 40 és 70 éves kor közötti, jelentős koronária betegségben szenvedő és/vagy CV kockázattal rendelkező, vérzéses kockázat nélküli betegeknél javasolt, hiszen csökkenti az első, vagy második szívroham, vagy stroke kockázatát.
Források:
