Fogyókúra D-vitamin kiegészítéssel
Az idézett vizsgálatban posztmenopauzális nők fogyókúrájának D-vitaminnal történő kiegészítése esetén nagyobb mértékű volt az IL-6 proinflammatorikus citokin fogyással párhuzamos szintjének csökkenése.
Az elhízás és a D-vitamin hiány számos daganatos betegség kockázatát növeli – valószínűleg a gyulladásos- és az adipokinnel összefüggő jelátviteli utakon keresztül. A túlsúlyosság és az az obezitás sok daganatos megbetegedéssel is összefüggést mutat: nyelőcső, hasnyálmirigy, kolorektális rák, posztmenopauzális emlőrák, endometrium daganat, veserák, pajzsmirigyrák, epehólyagrák. A vastagbélrákok mintegy 11-14%-áért az obezitás a felelős –ennyivel nagyobb arányban alakul ki rák az obez betegekben a normál testsúlyúakhoz képest. Az emlőrákoknál ez az arány 7-15%-ra tehető. A serdülőkori testtömeg index (BMI), valamint a vvt-süllyedés mértékével jelzett gyulladás egyértelműen összefügg a felnőttkori kolorektális daganatos megbetegedések arányával. A Cancer Research UK szerint az Egyesült Királyságban megjelenő 20 rákbetegség közül legalább egy a túlzott testsúllyal összefüggően keletkezik. A testszerte jelenlévő zsírsejtek hormonokat (pl. ösztrogént és tesztoszteront is), valamint fehérjéket (pl. inzulin) termelnek, melyeket a keringés juttat el mindenhová. Ezek a kémiai hírvivők a test szinte minden részét befolyásolják, és emelik egyes daganatos betegségek kockázatát.
A kevés D-vitamin gyermekben angolkórt okoz annak minden tünetével és következményével, felnőttben krónikus izom- és csontfájdalmak képében jelentkezik, a parathormon szintje gyakran emelkedett (szekunder mellékpajzsmirigy túlműködés), a csontok porotikusak. A D-vitamin státusz legpontosabban a szérum 25-hidroxivitamin szintjével mérhető: 21-19 ng/ml (52,5-72,5 nmol/l) között D-vitamin inszufficienciáról, 20 ng/ml (
A Cancer Prevention Research folyóiratban 2015. április 23.-án megjelent közleményben Dr. Catherine Duggan (Fred Hutchinson Cancer Research Center in Seattle) vezető szerző kijelenttette, hogy „bizonyítékok támasztják alá, hogy a túlsúlyos személyekben csökkent a D-vitamin szint, mivel az szekvesztrálódik a test zsír-raktáraiban, és így csökken a hozzáférhetősége. A fogyás a zsírmennyiség csökkenésére vezet, a D-vitamin kiáramlik, ráadásul D3 vitamin kiegészítést is adunk a betegeknek (ami önmaga nem szekvesztrálódik). A fogyás csökkenti a gyulladást, melynek következtében a hozzáadott D3 vitaminnal együtt növekszik a D3 vitamin biológiai hozzáférhetősége, mérhető tartományba csökken az interleukin (IL-6) szint. A túlsúlyos idősebb nőbetegeken végzett vizsgálat tanulsága az, hogy törekedni kell az egészséges testsúly elérésére, melynek következtében csökken a krónikus gyulladás, és annak következményei (kardiovaszkuláris betegségek, cukorbetegség, bizonyos daganatok). A túlsúlyosoknál minden esetre mérni kell a D-vitamin szintet, és elégtelenség, vagy hiány esetén pótlást kell bevezetni.
A vizsgálatba 218 posztmenopauzális, 25 kg/m BMI fölötti túlsúlyos, vagy elhízott nőt (átlagos életkor 59,6 év) vontak be. Szérum 25-hidroxivitamin D3-szintjük (10 és 32 ng/ml) nem volt megfelelő. A vizsgálók részükre egy éven át hétköznaponként 45 perces mérsékelt/erős fizikai gyakorlatot és étrendi megszorításokat írtak elő. A betegek fele napi 2000 IU D3 vitamint kapott, másik fele pedig azonos küllemű placebót. A D3 vitamin kapó csoport azon tagjainál, akik legalább 5-10%-ot fogytak, az IL-6 csökkenése jóval erősebb volt, mint azoknál, akik nem fogytak, vagy éppen híztak (37,3% vs 17,2%, p=0,004). A vitamint nem szedő csoportban a kiindulási testsúly 10%-nál több súlyt vesztőknél szintén csökkent az IL-6, bár kisebb mértékben a többiekhez képest (17,3% vs 13,6%, p=0,02). Nem észleltek változást a TNF-alfa, az IL-10, az IL-8, az adiponektin vagy leptin szintekben.
A kalcium és a D-vitamin valószínűleg a zsírsejtek elhalásán, az adipogenezisen és a lipid mechanizmuson keresztül befolyásolja az elhízást. Nehéz eldönteni, hogy a fogyókúra során maga a D vitamin, vagy a bevezetett diéta felelős-e az eredményekért. A proinflammatorikus markerek csökkenése lehet a súlycsökkenés és a diétás változás következménye is.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült: