Gyermekkori D-vitamin-szint és felnőttkori ateroszklerózis
Finn vizsgálat szerint az arteria carotis intima media vastagsága alapján az alacsony D-vitamin szintű gyermekek, kiváltképp a lányok, felnőttkorukban hajlamosabbak lehetnek az ateroszklerózisra.
A finn Turku egyetemén Markus Juonala és munkatársai évtizedekkel ezelőtt hosszú távú vizsgálatba fogtak. A Cardiovascular Risk in Young Finns Study elnevezésű vizsgálat 2148 résztvevőjét 3–18 éves korukban vonták be a tanulmányba, majd 30–45 éves korukban újra megvizsgálták őket. Tárolt szérumból meghatározták a gyermekkori/serdülőkori 25-OH-D-vitamin-szintet (a továbbiakban: D-vitamin-szint), azután a felnőttek bal oldali arteria carotisának intima-media vastagságát is megmérték.
A mért változókat az értékelés során egyrészt folytonos változóknak tekintették, másrészt csoportosították a vizsgálati alanyokat a változók értéke szerint: a D-vitamin-szintek alapján a kutatók négy csoportot különítettek el, a carotis intima-media vastagság alapján pedig kettőt (90. percentilis alatt: kis kockázat, 90. percentilis fölött: nagy kockázat). Az ultrahangos mérések eredményét korrigálták a többi kockázati tényezővel: a szérumlipidek, a vérnyomás, a dohányzás, az étrend, a fizikai aktivitás, a testtömegindex és a szocioökomiai státus adataival.
A lányok átlagos D-vitamin-értéke szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a fiúké: 50,0 mmol/l vs. 53,3 mmol/l (p< 0,0001). Mind a fiúk, mind a lányok csoportjában szignifikáns korrelációt észleltek a kiindulási és a felnőttkori D-vitamin-koncentráció között (mindkét esetben p<0,0001).
A folytonos változókon alapuló értékelés a lányok esetében szignifikáns fordított összefüggést mutatott ki a gyermekkori D-vitamin-érték és a felnőttkori ultrahangmérések eredménye között a korral, a nemmel és az egyéb gyermekkori kockázati tényezőkkel való korrekció után (p=0,03), a fiúk esetében azonban nem (p=0,88). A gyermekkori D-vitamin-szintjük alapján a legalsó kvartilisbe tartozó vizsgálati alanyok felnőttkorukra – a korral, nemmel és vagy a gyermekkori, vagy a felnőttkori kockázati tényezőkkel történt korrekció után – szignifikánsan nagyobb valószínűséggel kerültek az ultrahangos mérés alapján nagy kockázatúnak tartott csoportba (21,9 % vs. 12,7%), ez az összefüggés mindkét nemben érvényesült.
Az eredményeket a Kaliforniai Egyetem szakértőjének is átadták véleményezésre. Dr. Daniel D. Bikle hangsúlyozta, hogy a finn tanulmánynak vannak erős és gyenge pontjai. „Én nem vagyok kardiológus, de itt nincsenek kemény végpontok. Nincs agyi katasztrófa vagy szívizominfarktus. Ez szubklinikus ateroszklerózis” – mondotta.
Dr. Juonala a témaválasztást azzal magyarázta, hogy korábbi vizsgálatok ellentmondó adatokkal szolgáltak a D-vitamin vérszintjének és az érelmeszesedés korai jelzőinek összefüggésével kapcsolatban. „Tisztában vagyunk azzal, hogy további vizsgálatokat igényel annak tisztázása: a D-vitamin szintje oki összefüggésben van-e az érelmeszesedés kifejlődésével, de az eddigi adatok mindenképpen azt sugallják, hogy a gyermekek olyan étrendet érdemelnek, amely bőségesen ellátja őket ezzel a fontos vitaminnal” – szögezte le Dr. Juonala.
