Egy új olasz, Fázis II vizsgálat eredményei szerint folliculáris lymphomában az obinutuzumab kezelés mellé zanubrutinibet kétszeresére nő a progressziómentes túlélés (PFS).

Egy 59 éves férfi progrediáló, teljes testre kiterjedő kiütéssel kereste fel orvosát. A viszkető kiütés a végtagjain kez­dődött körülbelül 6 hónappal korábban, és kezdetben gyógyszerszedéssel össze­függésben megjelenő exanthemának di­agnosztizálták kalciumcsatorna-blokkoló szedését követően. 

A kiméra receptor asszociált T-sejtes (CAR-T sejtes) terápia a kemo-immunterápia helyébe léphet a nagy B-sejtes lymphomák (LBLC-k) második választású kezelésére.

A hematológiai malignitások immunterápiája az utóbbi 6 évben robbanás­szerűen fejlődött. A rendelkezésre álló CAR-T sejtes kezelések eddig kezel­hetetlen betegcsoportokban is rendkívül hatásosak, meghosszabbíthatják a betegek túlélését, akár tartós betegségmentességet is elérhetünk velük. 

Az elsőfokú rokonok (szülő, ikertestvér, gyermek) hematológiai daganata esetén nagyobb az ilyen daganatok megjelenésének a kockázata, de szerencsére ezek a betegségek viszonylag ritkák.

Bevezetés
Az újonnan felfedezett follikuláris lymphoma kezelésében a hagyományos kemoterápia CD20-ellenes monoklonális antitest rituximabbal való kiegészítése jelentősen javította a terápiás eredményeket. Az indukciót követő rituximab fenntartó terápia kapcsán 6–8 éves progressziómentes túlélés, valamint 6 év után 87,4% összesített túlélés észlelhető. Az obinutuzumab egy glikozilált II-es típusú CD20 ellenes monoklonális antitest, mely a rituximabbal összehasonlítva enyhébb komplementdependens citotoxicitást, de erősebb antitestdependens celluláris citotoxicitást, phagocytosist és direkt B-sejt-ölő hatást váltott ki. A GALLIUM klinikai vizsgálatban rituximab bázisú indukciós immunokemoterápiás és fenntartó kezelések kapcsán elért progressziómentes túlélést vetették össze obinutuzumabot tartalmazó azonos kezelésekkel.

Az ART fejlődése új reményt kínál a fogamzóképességet veszélyeztető kezeléseken átesett nők számára. A siker kulcsa, hogy a beteg idejekorán reproduktív endokrinológiában jártas szakemberhez kerüljön.

Főbb tézisek: 1. Ha a betegség előrehaladott stádiumban van, de tünetmentes, általában legjobb várakozó álláspontra helyezkedni, és csak klinikai tünetek jelentkezésekor megkezdeni a szisztémás kezelést.A follicularis lymphoma nemzetközi prognosztikus indexe (FLIPI) alapján a lymphomás betegek egyéni kockázati profilja megbecsülhető.  2. A vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy a kombinált immun-kemoterápia a kezelésre való reagálás, a progressziómentes túlélés és recidíva esetén a teljes túlélés tekintetében is szignifikánsan felülmúlja a kizárólagos kemoterápiát.  3. A radioimmun-terápia lényegesen gazdagítja a follicularis lymphomák kezelésének eszköztárát, jelenleg klinikai vizsgálatok folynak a legjobb kezelési séma kidolgozására.4. A follicularis lymphomák primer kezelésében az autológ őssejt-transzplantációt jelenleg még csak klinikai vizsgálatok keretében alkalmazzák.  5. A csökkentett dózissal végzett kondicionáló kezelés lényegesen kisebb akut toxicitása ellenére az allogén transzplantációt fenn kell tartani a korábban nagy hatású terápiában (rendszerint autológ transzplantációban) részesült, recidívába került betegek számára.

Akövetkező három cikk és kommentár közül az egyik a ma már jól kezelhető emlőrákkal, a másik a még csak igen szerény eredménnyel befolyásolható pancreas carcinomával, a harmadik pedig egy onkohematológiai kórképpel, a follicularis lymphomával foglalkozik. Bár a fenti három onkológiai betegség ellátásában értelemszerűen számos különbség mutatkozik, közös vonásuk, hogy az utóbbi évek jelentős előrehaladását mind az emlőrákot, mind a lymphomát illetően a molekulárisan célzott biológiai terápia jelentette, és a ma még gyakorlatilag gyógyíthatatlan pancreas carcinomában is a célzott biológiai terápia nyújthatja a jövő egyik reménysugarát. Az emlőrák a nők vezető rákos halálozási oka. Az emlőrák okozta halálozás csökkentésének lehetőségei a hatékonyabb megelőzés, az eredményesebb kezelés és a betegek szakosodott, nagy tapasztalatokkal rendelkező központokban való ellátása.