A rosacea krónikus, relapszusokkal járó gyulladásos bőrbetegség, amely világszerte a felnőtt népesség mintegy 5,46%-át érinti. Bár a szisztémás te­rápiás módozatok fontos szerepet játszanak a súlyos esetekben, az enyhe és közepesen súlyos kórformák ellátásának alappillérei a lokálisan alkalmazott (topikális) készítmények. Jelen szisztematikus áttekintés 21 randomizált, kontrollált vizsgálat kvantitatív elemzése során hat hatóanyag (ivermektin, minociklin, azelainsav, metronidazol, brimonidin és oximetazolin) haté­konyságát értékelte. A bevont vizsgálatok alapján az ivermektin hatéko­nyabbnak bizonyult az azelainsavnál és a metronidazolnál, a minociklin pedig szintén eredményesen csökkentette a rosacea tüneteit. A brimonidin és az oximetazolin a perzisztens faciális erythema mérséklésében mutatott szignifikáns hatást. Az eredmények értelmezése során ugyanakkor figye­lembe kell venni a vizsgálatok heterogenitását és a közvetlen hatóanyag-összehasonlítások korlátozott számát.

Nem genetikai háttere van annak, ha valaki 80-90 éves korában is tökéletes szellemi frissességgel rendelkezik.

Érett, zománcot termelő sejtek hozhatók létre humán őssejtekből, ami megteremti az alapot a jövőbeni biológiai alapú zománcregenerációs eljárásokhoz.

Minél hosszabb ideig tartott a kizárólagos szoptatás, annál alacsonyabb volt az ADHD‑tünetek szintje három, öt és nyolc éves korban.

A betegek egy részénél kimutathatók olyan autoantitestek, amelyek semlegesítik a gyulladást csökkentő interleukin‑10 citokint.

A mammográfia, a poligénes és klinikai kockázati mutatók kombinációja jóval pontosabban azonosítja az emlőrák kialakulásának leginkább kitett nőket, mint a korábbi módszerek.

Az FMR1 gén 7-es izoformáját vírusvektorral bejuttatva egereknél erősödtek a szociális interakciók, és rugalmasabbá vált a kognitív működés.

Teljesgenom-elemzésből képes kimutatni az RFC1 gén ismétlődéses expanzióját egy új bioinformatikai modell.

A koffein hatása egyénileg eltérő, de gyakran abban mutatkozik meg, hogy az éjszakai pihenés sekélyebbé válik.

Hasonló módszerek később más neurológiai állapotok, például az autizmus vagy az ADHD vizsgálatában is alkalmazhatók lehetnek.