A neurofilamentum-könnyűlánc szérumkoncentrációjaelőre jelzi a terápiás hatékonyságot sclerosis multiplexben aktív betegség esetén, azonban szerepe vitatott a betegségaktivitástól független progresszió prognosztikájában. A gliális fibrilláris savas fehérje ezzel szemben megfelelő biomarkernek bizonyult a betegség progressziójára nézve, így ennek mérése többletinformációval szolgálhat a neurofilamentum-könnyűlánc vizsgálata mellett.

Ígéretes és tartós eredményeket mutatott az SNK01 vizsgálati immunterápia kis betegszámú, fázis I. klinikai vizsgálat során az Alzheimer-kór terápiájában.

Egereken végzett vizsgálatok szerint a mikroműanyagok feldúsulása az összes fontos szervben kimutatható

A neurológiai tünetekkel járó long-COVID akár neurodegeneratív folyamatokkal is járhat.

A szérum neurofilamentum könnyű lánc (sNfL) és a szérum gliális fibrilláris savas fehérje (sGFAP) segítségével előrejelezhető az SM hosszútávú kimenetele és a relapszus kockázata.

FDA-engedélyt kapott az Abbott Laboratories 15 percen belül eredményt adó tesztje, amely az agyrázkódást vagy a fejet ért traumát követően a vérplazmában megjelenő két jellegzetes fehérje mennyiségét méri.

A Lancet Neurology-ban publikált igen érzékeny vérvizsgálattal kimutatható, ha az agy traumás sérülést szenvedett, és CT vizsgálatra van szükség. 

Az Egyesült Államok élelmiszer- és gyógyszer-felügyeleti hatósága engedé­lyezte az első olyan vértesztet, amely alkalmas felnőttek enyhe traumás agy­sérülésének, közismert nevén agyrázkódásának kimutatására, értékelésére.

A prognózis sclerosis multiplexben (SM) igen különböző, és bár a mágnesesrezonancia-
képalkotás (MRI) nagyon lényeges diagnosztikai és követési eszköz, nem optimális a prognózis előrejelzésében. Ezért SM-ben olyan nem-MRI biomarkerekre van igény, melyek a betegség korai szakaszában segítik az egyénre szabott gyógyszeres kezelés megválasztását. SM-ben idegi gyulladás és neurodegeneráció zajlik, melyek között komplex kapcsolat és átfedés van. 

Mindig is fontos célja volt az SM diagnosztikájának, hogy azonosítsuk azokat a CIS (klinikailag izolált szindróma) betegeket, akiknek feltehetően második relapszusuk is lesz. Habár az MR-vizsgálat a legmegbízhatóbb prognosztikai tényező, és az oligoclonalis gammopathia is fontos szerepet kap ennek meghatározásában, a betegség változatossága megakadályozza, hogy személyre szabottabb prognózisunk legyen. Ezért is lenne fontos olyan biomarkerek meghatározása, amelyek közelebb vihetnek az SM heterogenitásának megértéséhez. Bár több biomarkert is sikerült már meghatározni, közülük csak néhány bizonyult hasznosnak.