Ö S S Z E F O G L A L Á S Európában a daganatellenes kezeléssel járó költségek túlnyomó részét harmadik fél (általában a költségvetés vagy egy betegbiztosítási alap) állja. Ezért a költséghatékonysági vizsgálatok elsősorban arra összpontosítanak, hogy segítsenek a költségviselő szervezet számára eldönteni, hogy a magasabb ár ellenére megéri-e újabb kezelési módszereket alkalmazni. A gyógyszerkasszát a legtöbb európai országban szabályozzák. A központi szabályozás fő típusa az ármegállapítás; ennek leggyakoribb módszere valamilyen referenciaár alkalmazása. Ennek során a gyógyszerek árát vagy egy nemzetközi árszint, vagy az azonos csoportba tartozó egyéb gyógyszerek átlagos ára alapján határozzák meg. A kórházakban a daganatellenes gyógyszerek alkalmazását a kórházi gyógyszerkönyv révén szabályozzák. A vizsgálatok kimutatták, hogy az európai országok között nagymértékben eltér annak gyakorlata, hogy a beteg hogyan jut hozzá a daganatellenes gyógyszerekhez. A különbségeket magyarázhatja az adott országban a kutatási támogatások mértéke, a gyógyszer-engedélyezési eljárásban fennálló eltérések, az egészségügyi gazdasági elemzések döntéshozatalban játszott szerepe, illetve költségvetési szempontok is befolyásolhatják. Több európai országban gazdasági adatokra is támaszkodnak annak az eldöntésekor, hogy az új gyógyszereket támogassák- e. Az Egyesült Királyságban a National Institute for Health and Clinical Excellence hivatal döntéseinek elemzése azt mutatja, hogy a daganatellenes gyógyszereket e szempontból egészen kedvezően ítélték meg, a legtöbb ajánlás pozitív volt. Ennek oka az lehet, hogy a betegség súlyos lefolyású, illetve bizonyos esetekben nincs lehetőség egyéb kezelésekre. Ha egyre inkább elterjed az az elv, mely szerint az ár és a térítés meghatározásakor költséghatékonysági adatokat is kérnek, akkor annak az lesz a következménye a gyógyszeripar számára, hogy a klinikai fejlesztés III. fázisában a szükséges adatokat biztosító vizsgálatokat is el kell végezni.