Jó hír, hogy manapság egyre több lehetőség áll rendelkezésünkre a COVID-19-fertőzöttek kezelésére.

A sejthalál a fiziológiás fejlődés és növekedés alapvető biológiai folyama­ta, mely élete során számtalanszor érhet egy organizmust. Három klas­szikus formája az apoptózis, autofágia és nekrózis, melyek mindegyike specifikus jelátviteli útvonalak aktiválása révén meghatározott morfoló­giai jellegzetességeket hordoz. Az újabb ismeretek fényében egyre inkább nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a sejthalál formái nem külön-külön, hanem egymással szoros interakcióban, illetve átfedésekkel mennek vég­be, és a sejthalál különböző programjainak együtthatása végső soron a sejtek pusztulását eredményezi. Összefoglaló közleményünk a három sejthaláltípus egymástól független, illetve egymással összefüggő aspek­tusait elemzi, valamint taglalja ezek egyes humán megbetegedésekben alkotott jelentőségét, különös tekintettel a neurodegeneratív kórképekre és a rosszindulatú daganatokra.

Signal Transduction and Targeted Therapy, 2018. július

A SARS-CoV-2 vírus okozta súlyos légzőszervi betegség kitörését a kínai hatóságok hivatalosan 2019. december 31-én jelentették a WHO-nak, a vi­lágszervezet pedig 2020. január 30-án globális egészségügyi vészhelyzetté, majd 2020. március 11-én világjárvánnyá nyilvánította – a legutóbbi ilyen eset a 2009-es H1N1 influenzavírus okozta pandémia volt. A COVID-19 ke­zelésére ekkor nem volt specifikus gyógyszer, ezért az Egyesült Államokban első lépésként az expanded access (EA) és az emergency use authorization (EUA) eljárások keretében engedélyezték az orvosok számára potenciális előnnyel bíró terápiák vizsgálatba vonását, illetve a bizonyítékokat mutató kezelések vészhelyzeti felhasználását.

Nem csak Donald Trump hidroxiklorokin-hívő, ma is sokan szedik akár prevenciós célból is, így továbbra is vizsgálják hasznosságát és kardiális mellékhatásait.

Egy vizsgálatban immunszuppresszív szteroid kezeléssel és interleukin-6 receptor elleni monoklonális antitest szükség szerinti hozzáadásával sikerült elfojtani a COVID-19-hez társuló „citokin vihart”.

A COVID-19-fertőzésen átesett betegek jelentős részének súlyos szív- és érrendszeri szövődményekkel kell szembenézniük. Ezen túlmenően a légúti manifesztációk kezelése is kardiovaszkuláris következményekkel fenyeget - hosszabb távon is.

Egy most megjelent vizsgálat szerint a kórházban kezelt COVID-fertőzöttek klorokin- és hidroxi-klorokin-terápiájához fokozott mortalitás és a szívritmuszavarok gyakoribb előfordulása társul.

A Covid-19 betegek kezelésekor -miközben persze az életük megóvása az elsődleges cél- számolni kell az alkalmazott és a beteg által szedett gyógyszerek között fellépő kölcsönhatásokkal.

A malária ellen régóta használatos (és reumatikus betegségek kezelésére is alkalmazott) gyógyszert, a hidroklorokint sokan reménybeli COVID-19 gyógyszernek tekintik.