Aligha kétséges, hogy a nem csak maga a COVID-betegség, hanem a fertőzést túlélők közel egyharmadát érintő hosszú COVID is egyre jelentősebb egészségügyi problémát jelent.

A háborús traumák feldolgozásában a traumafeldolgozás háromfázisú mo­delljét követjük, mely stabilizációs szakaszból, a traumával való konfron­táció szakaszából és végül az integráció szakaszából áll. A túlélőkkel való munka során mindig figyelembe kell vennünk az egyén felkészültségét és pszichés toleranciáját.

Egy új kutatás szerint a mentális megbetegedés neurokognitív és pszichiátriai tünetei riasztóan nagy számban fordulnak elő a COVID-19 fertőzésen átesett betegek körében, akár volt kórházi kezelésre szükség a vírusfertőzés miatt, akár nem.

A Parkinson-kór az idegrendszert érintő mozgászavar. Tünetei az agy alacsony dopamin-szintje miatt alakulnak ki.

Háromból két, sepsisből felgyógyult beteg újonnan kialakult testi vagy lelki károsodásoktól szenved. Kognitív deficit vagy depresszió léphet fel, nehe­zebben boldogul a beteg a mindennapi életben, romlik az életminősége, a munkaképessége csökken. Már az akut kezelés során törekedni kell a következmé­nyek korai felismerésére és kezelésére.

Szerzők részletesen tárgyalják a klímaváltozás egészségi állapotra gya­korolt hatásait és ezek összefüggését az érintett populációk jellemzőivel. Szólnak a hőhullámok kiváltotta egészségkárosodásokról, a fokozódó légszennyeződés és az ultraibolya sugárzás negatív következményeiről, a vízzel terjedő és a táplálkozással összefüggő kórképek fontosságáról, az allergiás betegségek számának és elterjedésének klímaváltozással kap­csolatos kérdéseiről, a vektorokkal terjedő fertőzések növekvő jelentősé­géről, részben saját vizsgálataik alapján elemzik a várható tendenciákat. Hangsúlyozzák, hogy az éghajlatváltozás hat az egészségügyi ellátórend­szerre is. A klímaváltozás oktatásának helye van az orvosképzésben és az orvostovábbképzésben.

A daganatos betegség és a daganatellenes kezelések miatt sok beteg kor­látozza a fizikai aktivitását, pedig a betegség és a számos mellékhatás ellen vívott harcban a sport és a mozgásterápiás programok hatékony szupportív módszerek, ráadásul páratlan lehetőséget kínálnak a betegeknek arra, hogy a gyógyulási folyamatban aktívan közreműködjenek.

A magányosság-járvány mentális és fizikai egészségre gyakorolt pusztító hatása felér az elhízás és a dohányzás által okozott károkkal, azonban nem az a magányos, akinek kevés kapcsolata van.

Az inszomniák diagnózisának feltétele az elalvás nehezítettsége, az átalvás zavara, a korai ébredés, a nappali funkcionalitás zavara legalább heti három alkalommal, legalább egy hónapon át. A lelki és testi problémákat, gyógy­szerhasználatot, abúzust ki kell zárni a kiváltó tényezők közül. A krónikus inszomnia kapcsolatban áll kognitív zavarokkal, a szorongással, depres­szióval, a gyenge munkahelyi teljesítménnyel, a mortalitás fokozódásával. Nem gyógyszeres terápiái az alváshigiénés tanácsadás, a kognitív viselke­désterápia, a relaxáció, a többkomponensű terápia és a paradox késztetés.

Az egyre szaporodó népesség és a hosszabb életkor miatt egyre nagyobb arányban jelentkező menopauzális tünetek kezelésének oktatását komolyabban kellene venni.