Az FLT3 gén mutációi gyakoriak akut myeloid leukaemiában (AML), és nö­velik a relapszus, valamint a mortalitás kockázatát. Két típusú mutációt különböztethetünk meg: az AML-esetek mintegy negyedénél megjelenő FLT3-ITD és a ritkább FLT3-TKD mutációt. Az FLT3-mutáció szűrése elen­gedhetetlen része az AML diagnosztikájának, a célzott FLT3-gátlók pedig ma már alapvető fontosságúak a kórkép kezelésében.

Journal of Clinical Medicine, 2023. október

FLT3-mutációt hordozó AML kezelésében ígéretes eredményeket hozott a crenolanibbal kombinált kemoterápia alkalmazása.

Egy vizsgálat eredményei szerint közepes kockázatú akut myeloid leukémiában (AML) az allogén vérképzősejt-transzplantációt követően a túlélés valószínűsége hasonló, mint a hagyományos konszolidációs kemoterápia esetén.

A remisszióba jutott akut myeloid leukémiában (AML) szenvedőknél először sikerült a teljes túlélést kedvezően befolyásoló per os fenntartó terápiára akadni.

A daganatos betegségek leküzdésére egyre több gyógyszer, illetve gyógy­szeres kezelési protokoll áll rendelkezésre. Nem biztos ugyanakkor, hogy minden új kezelési módszer alkalmazható az idős betegeknél is; a bősé­ges kezelési kínálat akár e páciensek „túlkezelésével” is járhat. Előfordul­hat, hogy bizonyos gyógyszerek és kezelési protokollok szerinti eljárások időskorban kevésbé hatásosak, vagy pedig az idős emberek rosszabbul tolerálják őket, mint a fiatalok. A cikk összefoglalja, hogy előrehaladott életkorban mely gyógyszerek alkalmazása nélkülözhető, és melyek azok, amelyeket egyáltalán nem lenne szabad használni.

BEVEZETÉS
A diffúz nagy B-sejtes lymphoma (DLBCL) a leggyakoribb nem Hodgkin lymphoma (NHL), mely az összes e csoportba tartozó lymphomás esetek mintegy 30–40%-át teszi ki. Bár a kezelés arany standardját képező R-CHOP (rituximab és ciklofoszfamid, doxorubicin, vincristin és prednizolon) séma mellett a betegek zöménél tartós gyógyulás érhető el, az összes eset 10–15%-ában találkozhatunk primer refrakter betegséggel, míg a betegek egy további 20–30%-ánál relapszus alakul ki. Az R-CHOP kezelésre nem reagáló betegek terápiás kilátásai kedvezőtlenek, bár a betegek egy része középdózisú kemoterápiával és azt követő autológ hematopoetikus transzplantációval meggyógyítható.

BEVEZETÉS
Az fms-szerű tirozin-kináz 3 (FLT3) gén mutációja az akut myeloid leukaemiában szenvedő felnőtt betegek mintegy 30%-ában mutatható ki. A betegek háromnegyede esetén ún. tandem ismétlődő szakaszok jelenlétével (internal tandem repeat, ITD) kell számolnunk. Ezen esetek rossz prognózissal, illetve magas relapszusvalószínűséggel járnak, különösen magas mutáns/vad allél arány esetén. Az esetek kb. 8%-ában a tirozin-kináz domén pontmutációjával találkozunk, melynek prognosztikai szerepe nem ismert (TKD altípus). A kis molekulájú FLT3-inhibitorok preklinikai modellekben specifikusan gátolták a leukaemiás sejtek szaporodását, de az első generációs FLT3-inhibitor monoterápia a relabáló, refrakter AML-es betegek körében csak átmeneti blastszámcsökkenést okozott, és ritkán eredményezett komplett remissziót. A midostaurin egy multitarget kináz-gátló, melyet protein kináz C inhibitornak szántak szolid tumorokban. Fázis 1B vizsgálatok biztató eredményei alapján egy kettős vak, randomizált, placebokontrollált, fázis 3 vizsgálat indult a midostaurin, illetve standard kemoterápia kombinációjának vizsgálatára FLT3-mutált AML-es betegekben.

BEVEZETÉS
Míg az AML 50 évvel ezelőtt inkurábilis betegség volt, jelenleg a 60 évnél nem idősebb betegek 35−40%-a meggyógyul, míg ugyanez a 60 évnél idősebbekben 5−15%-ra tehető. Az intenzív terápiára nem alkalmas idősebb betegek esetén csak 5−10 hónapos átlagos túlélés várható.

Az AML nagyfokú molekuláris heterogenitása, illetve annak prognosztikai szerepe már ismert, de ezen adatok csak most kezdenek jobb terápiás eredményekhez vezetni. Jelen összefoglaló a nem promyelocytás akut myeloid leukaemiák klasszifikációjának, prognosztikai faktorainak, illetve terápiájának újdonságait mutatja be.

A New England Journal of Medicine-ben közzétett tanulmány eredményei szerint a myeloma multiplex gyógyszeres kezelése egyenértékű az őssejtterápiával.

BEVEZETÉS
A diffúz nagy B-sejtes lymphoma a bete - gek többségében még előrehaladott állapotban is jól gyógyítható immunkemoterápiával, ami első vonalban rituximab, ciklofoszfamid, doxorubicin, vincristin és prednisolon (R-CHOP) kezelést jelent.