Hová kerülnek, hol maradnak meg, és mit okoznak a kórházi fertőtlenítőszerek?

Az implantátumok felszínén található bioaktív peptid bevonat csökkenti a gyulladás kockázatát és növeli az antibakteriális hatást.

A korai vitrectomia esetén azon betegek többsége, akiknél szürkehályog-műtét vagy intravitreális injekció után endophthalmitis alakult ki, visszanyerte a fertőzés előtti látásélességét.

A kórházi tartózkodás alatti távoli fertőzések összefüggésbe hozhatók a műtéti helyszíni fertőzések fokozott kockázatával az intrakraniális idegsebészeti beavatkozások során.

Az autoimmun hepatitis diagnózisa a klinikai kép, az emelkedett transzamináz, a magas gammaglobulinszintek, valamint az autoantitestek kimutatásán és a májbiopszia-hisztológia leletén alapul. A betegség kortikoszteroidokra, valamint más immunmoduláns gyógyszeres terápiára az esetek 80%-ában jól reagál. A kezelés célja a májgyulladás remissziójá­nak indukálása és fenntartása. Ezáltal megelőzhető a cirrhosisba történő progresszió, sőt a fibrosis reverziója is bekövetkezhet. A betegek élethos­szig tartó gondozást igényelnek; ha a terápiás válasz kedvező, a túlélés hasonló lehet az átlag populációéhoz.

Fertőzött sebek sikeres sebkezelését a negatívnyomás-terápia (NPWT,VAC) forradalmasította. A testfelszín szinte bármely részén alkalmazható terápia is fokozatos fejlődésen ment keresztül. A kezdetben csak nyílt sebek eseté­ben használható rendszerek mellett megjelentek a zárt sebekre helyezhető, úgynevezett intelligens kötszerek, melyek már, akár preventív jelleggel is, eredményesen alkalmazhatók nagy rizikójú betegeken. A szívsebészetben a vákuumterápia az általános előnyök mellett, a mellkas stabilitásának megtartása révén, különös jelentőségű. A kezelés finanszírozása jelenleg az ellátó intézmény orvosai számára jelentős adminisztratív teherrel jár, de a kezelés hatékonysága miatt az eljárás nem megkerülhető.

Az adrenalis incidentalomák kezdeti értékelésének minden esetben a malignitás és a funkcionalitás kizárására kell irányulnia, mivel a glükokortikoid-termelés, az autonóm kortizolszekréció igazolása nagyon lényeges szempont. A hyperkortizolizmus számos metabolikus útvonalat érint, spektrumának közepén valószínűleg a lehetséges és bizonyított autonóm kortizol szekrécióban szenvedő betegek állnak. Esetükben számos kardiometabolikus társbetegség, magasabb a nem hormontermelő mellékvese incidentalomás vagy a mellékvese daganattal nem rendelkező populációhoz képest.

Egy új eljárással a máj állapotából állapítható meg, hol és mikor képződnek új áttétek hasnyálmirigyrákos betegeknél.

Az akut/szubakut köhögés leggyakoribb oka a vírusfertőzés, amely álta­lában spontán elmúlik az egyébként egészséges embereknél. A krónikus köhögés (>8 hét) hátterében többnyire három alapvető ok áll: váladék­csorgás a garatban, asztma és asztmával társult szindrómák, valamint gastrooesophagealis refluxbetegség. Ha a tartós köhögési tünet oka meg­felelő diagnosztika után nem rendelhető egy adott betegséghez, akkor azt önálló betegségnek, krónikus idiopátiás köhögésnek nevezzük. Ha a célzott terápia javítja az alapbetegséget, de a köhögési tünet terápiás válasza az irányelvek szerinti kezelés ellenére is elmarad, akkor krónikus refrakter köhögésről beszélünk.

A gyulladásos bélbetegségek patomechanizmusában genetikai és környe­zeti tényezők modulálják az immunrendszer működését, melyet a bélflóra összetétele és metabolikus aktivitása is befolyásol. A TNF-α központi sze­repet tölt be a betegség immunpatogenezisében. E proinflammatorikus citokin célzott antitestekkel történő gátlása, a TNF-gátló-kezelés forradal­masította a gyulladásos bélbetegségek kezelését mintegy két évtizeddel ezelőtt. Hatékonyságát azóta számtalan vizsgálat és a mindennapi klinikai gyakorlat is bizonyította; a napi rutin során megtanultuk, hogyan tegyük minél hatékonyabbá a kezelést.