Májbiopszia a hasnyálmirigyrák áttéteinek előrejelzéséhez

A Nature Medicine folyóiratban június 28-án jelent meg a Weill Cornell Medical College kutatóinak cikke, amelyben májbiopsziás minták segítségével azonosították azokat a sejtes és molekuláris markereket, amelyek potenciálisan felhasználhatók annak előrejelzésére, hogy a hasnyálmirigyrák áttéteket fog-e képezni a szervezetben, és ha igen, akkor mikor és melyik szervet fogja a legvalószínűbben érinteni. Az eredmények szerint a hasnyálmirigyrák diagnosztizálásakor a májbiopsziás mintából származó információk segíthetnek az orvosoknak a kezelés személyre szabásában, például a májra irányuló immunterápiák alkalmazásában, mielőtt a rákos sejteknek esélyük lenne áttétet képezni. A hasnyálmirigyrákban szenvedő betegeknek csupán 10%-a él túl több mint két évet az első diagnózis felállítása után.

“Ha képesek lennénk megjósolni az áttétek időzítését és helyét, az nagyon komoly változást jelenthetne a hasnyálmirigyrák kezelésében, különösen a magas áttétképződési kockázatú betegek esetében” - nyilatkozta a tanulmány társszerzője, Dr. David Lyden. Még 2015-ben Dr. Lyden és munkatársai felfedezték, hogy a hasnyálmirigyrákos sejtek olyan faktorokat választanak ki, amelyek távoli szervekbe, leggyakrabban a májba jutnak, hogy ott úgynevezett premetasztatikus niche-t alakítsanak ki az új daganatok kialakulásához. Annak kiderítésére, hogy ezek az elváltozások hogyan készítik elő az új helyet a tumorok kolonizációjára, Dr. Lyden és munkatársai 49 olyan személytől vettek májbiopsziát, akik korai stádiumú hasnyálmirigyrák miatt műtéti kezelésen estek át. Emellett 19 olyan személytől is gyűjtöttek májbiopsziát, akik hasonló műtéten estek át rákbetegséggel nem asszociálható állapotok, például jóindulatú hasnyálmirigy-ciszták eltávolítása miatt.

A kutatók ezt követően molekuláris, sejtszintű és anyagcsere-elemzések sorozatát végezték el ezeken a mintákon, hogy megállapítsák, azonosítani tudják-e azokat a jellegzetességeket, amelyek megelőzték - vagy esetleg megakadályozták - a későbbi áttétképződést a betegeknél. Azt találták, hogy a rekurrencia-mentes túlélők mája (akiknél legalább hároméves utánkövetési időszak után sem mutatkoztak áttétek jelei) nagyon hasonlított azoknak az embereknek a májára, akiknek soha nem volt rákjuk. A spektrum másik végén azok álltak, akiknél a diagnózistól számított hat hónapon belül májáttétek alakultak ki - ez a betegcsoport rossz prognózisú volt, ráadásul a rendelkezésre álló terápiás lehetőségek is igen korlátozottak voltak. Ezeknek a betegeknek a mája tele volt úgynevezett neutrofil extracelluláris csapdákkal (NET; neutrophil extracellular traps), vagyis a haldokló neutrofilek (a fertőzések elleni első védelmi vonalat jelentő immunsejtek) által kibocsátott DNS-töredékek és enzimek sűrű csomóival. Mivel a NET-ek jelenléte erős asszociációt mutat a jövőbeli áttétképződéssel, és a betegség lefolyásának korai szakaszában alakulnak ki, a közeljövőben a képalkotó vizsgálatok képesek lehetnek kimutatni őket, és azonosítani azokat a betegeket, akiket veszélyeztet ez az agresszív terjedés.

“Ezek a betegek ezt követően teljes kemoterápiás kezelésben részesülhetnének, vagy ha az áttéteket akkor fedezik fel, amikor még csak néhány metasztázis jelenik meg, akkor a másodlagos daganatok sebészi úton eltávolíthatók” - fejtette ki Dr. Lyden, aki kollégáival azt vizsgálja, hogy a NET-eket alkotó DNS-t elemésztő gyógyszerek megakadályozhatnák-e a májmetasztázisok kialakulását.

A kutatók a vizsgálatban a betegek két másik kategóriáját is azonosították: egy olyan betegcsoportot, akiknél csak később alakulnak ki áttétek a májban, és egy olyan csoportot is, akiknél a rák más helyekre, például a tüdőbe terjedt át. Azoknál a betegeknél, akiknél a rák a májtól eltérő szervekre is átterjedt, erős immunválasz volt kimutatható: védelmet nyújtó T-sejtek és természetes ölősejtek szivárogtak be a májba, és számos immunszabályozó gén aktiválódott. Ezeknél a májon kívüli áttétek kialakulására hajlamos egyéneknél az immunterápia igen hasznos lehet a folyamatos daganatellenes immunválasz fenntartása érdekében.

Annál a betegcsoportnál, akiknél a májban csak később képződtek áttétek, szintén felhalmozódtak immunsejtek, ám ezek a sejtek az anyagcsere kimerülésének jeleit mutatták. “Úgy tűnt, mintha a máj megpróbálta volna megvédeni magát, de végül elvesztette a csatát” - mondta Dr. Linda Bojmar, a cikk egyik társszerzője.

A kutatók azt tervezik, hogy megállapításaikat először hasnyálmirigyrákos betegek nagyobb csoportján validálják, később pedig azt vizsgálják meg, hogy ez a megközelítés hasznos lehet-e más, újonnan diagnosztizált rákos megbetegedések esetén is.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

New predictors of metastasis in patients with early-stage pancreatic cancer

Multi-parametric atlas of the pre-metastatic liver for prediction of metastatic outcome in early-stage pancreatic cancer

Irodalmi hivatkozás:

Multi-parametric atlas of the pre-metastatic liver for prediction of metastatic outcome in early-stage pancreatic cancer, Nature Medicine (2024). DOI: 10.1038/s41591-024-03075-7