A 2-es fázisú ICARUS-BREAST01 klinikai vizsgálat a HER3-DXd jelentős hatékonyságát és kezelhető biztonsági profilját mutatja a HR+HER2– em­lőrákos betegeknél, ami optimális jelöltté teszi a későbbi, nagyobb elem­számú vizsgálatokhoz. A vizsgálat céljai között szerepelt a kezelésre adott válasz potenciális biomarkereinek azonosítása, egyben betekintést nyújtani a HER3-DXd egyéb feltételezett hatásmechanizmusaiba is.

A nem kissejtes tüdőrák esetén mind a korai, mind a loká­lisan kiterjedt, mind pedig az előrehaladott stádiumokban kulcsszerepet játszik a szisztémás kezelés, ezen belül az immunterápia. Míg a neoadjuváns kemoterápia immunterá­piával történő kiegészítésének hatékonyságát egyre több adat támasztja alá, a célzott terápiáknak ebben az indikációban még nincs evidenciaértékű helye. A nem onkogénaddiktív esetekben a klinikai vizsgálatok eredményei alapján az adju­váns immunellenőrzőpont-gátló kezelésnek helye van a kli­nikai gyakorlatban. Több vizsgálat zárult pozitív eredménnyel a perioperatív immunterápia tekintetében is. Jelenleg a sze­mélyre szabott döntési folyamatban az onkoteam szerepe alapvető. Lokálisan kiterjedt esetekben a radiokemoterápia után alkalmazott immunkezelés szintén evidencia. Nem onkogénaddiktív metasztatikus nem kissejtes tüdőrákban az immunterápia helye jól meghatározott, mind monoterápia, mind pedig immun+kemoterápia kombinációja tekintetében. Kissejtes tüdőrákban is előrelépés tapasztalható limitált és extenzív stádiumban is. Extenzív stádium esetén PD-L1- gátlók platinabázisú kemoterápiához való hozzáadása ma már a standard of care. Újabb vizsgálat (ADRIATIC) jelentős túlélési előnyt jelez limitált betegség fennállásakor a radio­kemoterápia után adott immunterápia alkalmazásával. Magy Onkol 69:443-449, 2025

Az OPA1 fehérjét gátló hatóanyagok alkalmazásával sikerült apoptózist indukálni venetoklaxra rezisztens rákos sejtekben.

A terápiarezisztens depresszió komplex jelenség, amelynek értelmezése és definíciója a terápiás ismereteink bővülésével változik, ezért ma inkább nehezen kezelhető depressziókról beszélünk. A számos, eddig feltárt ok mellett ma már tudjuk, hogy az egyik leggyakoribb a depresszió bipoláris voltának fel nem ismerése, vagy az „unipoláris” depressziók esetén gyakran észlelhető „rejtett” (szubszindromális vagy küszöb alatti) bipolaritás. Nem­csak bipoláris I és II depresszióban, hanem szintén a bipoláris depressziót jelentő agitált (kevert) major depresszióban és bipoláris spektrum depres­szióban kerülni kell az antidepresszív monoterápiát, és inkább a hangulatstabilizáló kezelést preferáljuk, vagy ha a depresszió súlyos volta miatt antidepresszívum mindenképpen szükséges, azt mindig hangulatstabili­zálóval vagy atípusos antipszichotikummal együtt, a lehető legrövidebb ideig alkalmazzuk.

A drospirenon ösztrogénekkel együtt kombinált fogamzásgátlóként is alkalmazható, de ma már elérhető csak drospirenont tartalmazó orális fogamzásgátló is. Mivel az ösztrogének kedvezőtlen mellékhatásokkal járhatnak (pl. anyagcserehatások, tromboembóliás események), alkal­mazásuk megfelelő elővigyázatosságot igényel; a drospirenon kedvezően befolyásolhatja például az anyagcserehatásokat a kombinációs készít­mények részeként, illetve monoterápiaként megfelelő alternatíva lehet a fogamzásgátlásban. Az alábbiakban a drospirenon farmakológiai és metabolikus hatásait foglaljuk össze.

A glükagonszerű peptid-1 (GLP-1) receptor mono-, majd duális agonistáinak megjelenése új távlatokat nyitott a 2-es típusú cukorbetegség (T2DM) és az elhízás kezelésében. Eközben mind több figyelem irányult a szénhidrát-anyagcsere és az energiaforgalom szabályozásában szerepet játszó más enterohormonokra/inkretinekre is. Így került látótérbe az amylin, amely­nek jelen közleményben bemutatjuk az energiaforgalomban, az étvágy szabályozásában betöltött szerepét, valamint a jelenleg ismert, a klinikai gyakorlatban már alkalmazott, illetve bevezetés előtt vagy fejlesztés alatt álló agonistáival kapcsolatos adatokat. Az eddigi tapasztalatok alapján az amylin monoterápiás vagy más hatóanyagokkal kombinált agonistái az elhízás kezelésének ígéretes eszközei lehetnek.

Rengeteg klinikai vizsgálat eredményein alapulva tesz javaslatot egy eszköz a magas vérnyomás kezelésére szolgáló terápia kiválasztására.

Az antikoaguláns terápia indítása vagy visszaállítása intracerebrális vérzést
követően nagy körültekintést és több szakma konzultációját igénylő döntéshozatal nyomán történhet. Ennek során a tromboembolizációs rizikó, az agyvérzés típusa határozza meg, hogy vérzés után is alkalmazható-e tartós antikoaguláns kezelés – ha igen, annak időzítése döntő jelentőségű. Az orális antikoagulálás során a direkt orális antikoagulánsok preferálandók.

A fázis 4. vizsgálat adatai szerint az eszketamin monoterápia biztonságosan és hatékonyan alkalmazható a rezisztens depresszió kezelésében.

A fej-nyaki régióból kiinduló laphámsejtes karcinóma (HNSCC) világszerte jelentős morbiditással és mortalitással jár. Az elmúlt évtizedben az immun- és biológiai terápiák térnyerése alapjaiban változtatta meg a recidív/áttétes (R/M) HNSCC szisztémás terápiáját. A KEYNOTE-048 vizsgálat eredményei alapján a PD-1-gátló pembrolizumab monoterápiában vagy kemoterápiával kombinálva új elsővonalbeli standarddá vált PD-L1-pozitív esetekben. A CheckMate 141 és KEYNOTE-040 vizsgálatok megerősítették a PD-1-gátlók szerepét másodvonalban is. A legújabb adatok (pl. KEYNOTE-689, NIVOPOSTOP) a perioperatív és adjuváns immunterápia sikeres integrációját bizonyítják reszekábilis HNSCC-ben. Ugyanakkor számos negatív vizsgálat rámutatott az immunterápia korlátaira lokálisan előrehaladott esetekben. Az optimális terápiás szekvencia meghatározása továbbra is klinikai kihívást jelent.

Magy Onkol 69:149-158, 2025