Akár szupernormális hallást is sikerült elérni egerekben belsőfülben található szinapszisok számának növelésével. 

A népesség átlagéletkorának emelkedésével egyre több embert érint az időskori halláscsökkenés. A hallósejtek károsodása exogén és endogén okokra vezethető vissza. A beszédértés a tisztahang-küszöbnél is rosszabb („hallom, de nem értem”). A halláscsökkenés elszigetelődéshez és depres­szióhoz vezethet. Fontos a megelőzés és az egyre korszerűbb eszközökkel segíthető hallásrehabilitáció az életminőség megőrzésére.

Betegeink vizsgálata közben pillantsunk rá kézujjaikra is. Kopogtatópárnák láttán gondolnunk kell más kötőszöveti rostok, közöttük a kollagén rostok felszaporodásával járó elváltozásokra, betegségekre is. Kötőszöveti rost­jaink, így a kollagén rost mennyiségi és minőségi termelése genetikusan programozott tulajdonságunk. A jövőben bizonyára választ fogunk kapni arra a kérdésünkre is, hogy ezen öröklött tulajdonságunkon kívül vannak-e olyan újabb tényezők, amelyek fokozzák vagy csökkentik a rostok, közöttük az „enyvadó” rostok termelését.

A fül-orr-gégészet „kis” szakmából izgalmas és számos speciális terü­letet magába foglaló „középnagy” tudo­mányág lett, mivel tevékenységünk mára integrálta a fej-nyaksebészetet, a maxillo-faciális sebészet számos vonatkozását, az idegsebészekkel együttműködésben a koponyaalap-sebészetet, és a korábbi szubspecialitások (audiológia, allergológia, foniátria, otoneurológia, gyermek-fül-orr-gégészet) mellé számos újabb is csatla­kozott (szomnológia, fej-nyaki onkológia, rinológia).

A halláskárosodás ugyan nem gyógyítható, de a hallókészülékek használata megelőzheti a nagyothallás okozta pszichológiai és szociológiai problémákat.  

Az Orvostovábbképző Szemle legújabb számának fülészeti-audiológiai szimpóziuma a heveny hallójárat-gyulladással, va lamint az audiometriával és a leletek értelmezésével foglalkozik. Mind két témakör sokakat érint, és mind a közlemények, mind a kommentárok a gyakorlat számára hasznos tudniva lókat tartalmaznak. 

Minden negyedik, 50 évesnél fiatalabb és minden második, 80 évesnél idősebb ember csökkent hallású. A hallásvizsgálat segíti a halláscsökkenés okának felderítését és a legmegfelelőbb hallásjavító kezelés vagy eszköz kivá­lasztását. A gyengén halló csecsemők és gyermekek hallásának mielőbbi kor­rekciója alapvető orvosi és gondozói feladat, de az időskori nagyothallásba sem kell beletörődni: van segítség ellene.

A halláscsökkenés a 61−70 éves korosztály harmadát, a 85 év felettiek több mint 80%-át érinti. Felismerésére 50–60 éves kor felett szűrővizsgálatokat kell végezni. A rendelői szűrőmódszerek közé tartozik a suttogáspróba és az audioszkópia. A kórelőzmény felvétele fényt deríthet pl. zajártalomra, ototoxikus gyógyszerek használatára. A hallójárat és a dobhártya vizsgálata azonosíthatja a vezetéses halláscsökkenés okát. A diagnózist audiometriás vizsgálattal meg kell erősíteni. A hirtelen fellépő szenzorineurális halláscsökkenés hátterét sürgősen ki kell vizsgálni. Az időskori halláscsökkenés javítását az akadályozhatja, hogy az érintettben nem tudatosul fogyatékossága, azt az öregedés természetes és elkerülhetetlen velejárójának hiszi, illetve nem használja a hallásjavító eszközt, mert azt megbélyegzőnek, drágának vagy kényelmetlennek tartja.

A hirtelen tudatvesztést egyaránt okozhatja syncope és epilepsziás roham. Kapcsolat állhat fenn a szív és az agy ioncsatorna-működési zavarai között. A cikk az epilepsziás rohamok kardiális hatásait, az epilepszia és a szívbetegségek lehetséges patogenetikai összefüggéseit tekinti át.