Kezeletlen halláskárosodás
A halláskárosodás ugyan nem gyógyítható, de a hallókészülékek használata megelőzheti a nagyothallás okozta pszichológiai és szociológiai problémákat.
Halláskárosodás számos okból jöhet létre, pl. már születéskor fennállhat az anya fertőző betegségei (rubella, cytomegalovírus, toxoplasmosis, stb.) következtében, de genetikai oka is lehet. A gyermekkori rubella, meningitis, mumps mellé társulhat, majd a fül gyulladásai (otitis media), sérülése, műtétje, a fej traumái is okozhatják. Bizonyos gyógyszerek (aminoglikozidok, cisplatin, antibiotikumok, diuretikumok) is halláskárosodáshoz vezethetnek, de a rövid, nagyon hangos hangok (lövés, robbanás), vagy a tartósan zajos munkagépek, hangos zene, bömbölő autórádiók, MP3 lejátszók is jelentős károsodást okozhatnak. Néhány egyéb ok mellett bizonyos agydaganatok (acusticus neuroma, vesztibuláris schwannoma), Menier-kór, otoszklerózis és maga az öregedés is komoly szerepet játszik a halláskárosodás kialakulásában.
A kezeletlen halláscsökkenés előbb-utóbb az érintett személy szociális, pszichológiai és kognitív zavaraival társul. Zelaya és mtsai a 2014-es NHIS (National Health Interview Survey) égisze alatt bevallásos adatok alapján dolgozták fel az Egyesült Államok felnőtt lakossága körében a halláskárosodás mértékét és jellemzőit olyan esetek kapcsán, ahol még nem alkalmaztak hallókészüléket. 2014-ben az USA 18 éves kor fölötti lakosainak átlagosan egyhatoda (16,8%-a) valamilyen mértékű halláskárosodásról számolt be, természetesen életkortól függően. A 18 és 39 év közöttieknél is már 5,5%-ban, a 40 és 49 éves kor közöttieknél 19,0%-ban, a 70 év fölöttieknél pedig átlagosan 43,2%-ban állt fenn különböző súlyosságú halláskárosodás, olyanoknál, akik még nem viseltek hallókészüléket. A nemi megoszlás eltérő: a 70 fölötti férfiak 52,4%-ban, a 70 fölötti nők pedig csak 36,2%-ban voltak érintettek.
A halláskárosodás mértékét négy kategóriába sorolták: enyhe-, mérsékelt-, vagy súlyos halláskárosodás és teljes süketség. A válaszoló felnőttek többsége (átlagosan 62,6%-a, a nők 65,5%-a, a férfiak 60,4%-a) enyhe hallászavarról számolt be. Közepes hallászavart vallott be átlagban a megkérdezettek 23,1%-a (20,8% nő, 24, 8% férfi), súlyos hallászavarról (a felmérésben „lot of trouble” megfogalmazást használtak) pedig átlagosan 12,6%-ban panaszkodtak (12,1% nő, 13,0% férfi). Az összes panaszosnak kevesebb, mint 1,7%-a vallotta saját magáról, hogy teljesen süket (1,5% nő, 1,8% férfi). Egyébként az USA lakosságában összesen 0,29%-ot tesz ki a teljesen süket lakosok aránya.
2014-ban a hallászavarok legfőbb oka a hangos gépekkel, készülékekkel történő hosszúidejű expozíció volt: a férfiak 35,6%-a, a nők 10,8%-a jelölte meg ezt. Ehhez hasonlóan jóval több férfi vallotta azt, hogy rövid, de igen erős hangok (lövés, egyéb robbanások) okozták a hallássérülést (a férfiak 14,8%-a, a nők 2,1%-a). Viszont a férfiakhoz képest kétszer annyi nőbeteg jelezte, hogy valamiféle fülfertőzés, otitis media következtében állt be a hallásromlás (nők 10,9%-a, férfiak 4,7%-a). Az öregedést jelölte meg kiváltó okként a nők 45,3%-a és a férfiak 24,5%-a. Nagyon kevés volt azok száma, akik genetikai okokat, fülsérülést, fejsérülést említettek (nők 3,0%-a, férfiak 2,1%-a).
Feltűnő volt, hogy a megkérdezett 18 év fölötti felnőttek kevesebb, mint a fele (46,0%) fordult az elmúlt 5 évben orvoshoz, vagy egyáltalán egészségügyi szakemberekhez a hallásromlás miatt. Ebben a kérdésben nem volt szignifikáns különbség a férfiak és a nők között, de az életkorok szerint sem: azaz a 18-39 évesek és a 40-69 évesek gyakorlatilag azonos arányban fordultak szakemberhez, viszont jelentősen emelkedett az orvosi segítségért jelentkező betegek aránya 70 éves kor fölött (56,8%, a 40-69 évesek 41,6%-ával szemben).
A hallászavarban szenvedő betegek kb. 22%-a használt valamikor hallásjavító készüléket, míg 9%-ban használtak valamilyen segítő technikát (pl. FM rendszert, szöveges üzenetet, erősítős telefont) a kommunikáció elősegítésére. A készülékek használatának aránya az életkorral egyre nő, az egyes korcsoportok növekedésével újra és újra megháromszorozódik: 18 és 39 éves kor között 4,7%-ban, 40 és 69 éves kor között 13,5%-ban, míg 70 éves kor fölött 42,0%-ban használnak hallást segítő készülékeket. A segítő technika használatának aránya viszont inkább a fiatalabb korosztályokra jellemző: a legfiatalabb csoportban 12,1%, míg a 40-69 éves csoportban már csak 7,7%.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. CDC
