Cochleáris implantátum demencia ellen is véd

A szenzorineurális hallásvesztést a csiga belsejében lévő „szőrsejtek”, valamint a VIII. agyideg rostjainak károsodása okozza. A szenzorineurális hallásvesztés a WHO szerint világszerte a harmadik legismertebb fogyatékosság (Sprinzl), az Egyesült Államokban kb. 36 millió felnőtt szenved több-kevesebb halláskárosodásban. Az ilyen típusú halláskárosodás fokozatosan lép fel, az első észrevehető tünet kb. az élet ötödik-hatodik évtizedében jelenik meg, a hallásromlás az évek múlásával folyamatosan súlyosbodik és permanensen fennáll. Egyébként is, a hallásunkat jóval ritkábban kontrolláltatjuk, mint a szemünket, ennek következtében a betegkövetés sem igazán megbízható. A súlyosan nagyothallók és siketek hallásának javítására használt eljárás a cochleáris implantátum, mely tulajdonképpen a belső fülbe telepített elektróda és annak jelfogó egysége.

A JAMA Otolaryngology-ban 2015. március 12.-én online megjelent közleményben Dr. Isabelle Mosnier (Pitié-Salpétrière Hospital, Paris) fül-orr-gégész és munkatársai kifejtették, hogy a súlyosan halláskárosodott betegeknél a cochleáris implantátumok behelyezése után igen rövid időn belül javulnak a beteg kognitív funkciói, szociális kapcsolatai és ezzel a közérzete is, ebben a műtétet követő beszédtechnikai leckék is közrejátszanak. A vizsgálat egyértelműen igazolta, hogy az idős emberek hallásának rehabilitációja nagyon fontos, mert képes elodázni a demencia megjelenését és progresszióját is.

Dr. Mosnier szerint egyébként a cochleáris implantáció teljesen biztonságos beavatkozás, melynek nincs életkori korlátozása. Amennyiben a hallókészülékek már nem segítenek, azonnal fel kell ajánlani a betegeknek ezt a lehetőséget, hiszen a hallásvesztés a dementálódás fokozott veszélyével jár. A 65 év feletti betegeknél az enyhe, mérsékelt és súlyos hallásvesztés akár ötszörösére is emelheti a demencia kockázatát, bár a kognitív funkciók és a hallás összefüggését igen kevés tanulmányban elemezték, és az eddigi kb. hat vizsgálat eredményei is vegyesek.

Ebbe a francia vizsgálatba 94 beteget vettek be. A betegek életkora 65 és 85 év között volt, mindegyik beteg legkevesebb 9 éve teljesen süket volt mindkét fülére, és mindegyik betegnél cochleáris implantációs műtétet terveztek. Alzheimer betegsége egyik betegnek sem volt. 50 beteg a jobb fülébe, 43 beteg a bal fülébe, és 1 beteg mindkét fülébe kapott cochleáris implantátumot. Minden implantációs műtét előtt, majd a műtét után 6 és 12 hónappal kiértékelték a betegek kognitív funkcióit: értékelték a figyelmet, az emlékezést, a tájékozódást, a végrehajtó működéseket, a mentális hajlékonyságot, a gördülékenységet (Mini-Mental State Examination [MMSE], 5 szavas próba, óra-rajzolás próba, verbális gördülékenység próba, a figyelem 2d próbája, a Trail Making próba A és B része). Csaknem minden betegnél (91 betegnél) értékelhető adatokat mértek műtét előtt. A cochleáris implantáció előtt a résztvevők mindössze 25%-ánál volt az összes kognitív próba normális, 31%-uk egyetlen abnormális, 24%-uk kettő abnormális, és 20%-uk három abnormális értékkel rendelkezett. Műtét után 12 hónappal 87 betegnél kaptak adatokat: a kognitív próbák a betegek 40%-ánál normálissá váltak. Az egyetlen abnormális értékkel a betegek 33%-a maradt, a két illetve három abnormális értékkel rendelkezők aránya 22%-ra, illetve 5%-ra csökkent (p=0,001). A műtét előtt legrosszabb kognitív funkciókkal rendelkezők legalább 80%-ánál javult a helyzet. De azt is meg kell jegyezni, hogy a műtét előtt jó kognitív képességekkel, vagy csak egyetlen abnormális értékkel rendelkező 50 beteg 24%-nál romlottak a kognitív funkciók 12 hónap után.

Csendes környezetben mérve a beszédértés 6 és 12 hónap során folyamatosan javult, zajos környezetben az első 6 hónapban javult, utána már nem változott. A Nijmegen Cochlear Implant Questionnaire-rel mérve az életminőség szignifikánsan javult a műtét utáni 6 hónapban: javult a hangok felismerése, a beszédkészség, az önbecsülés, az aktivitás, javultak a szociális kapcsolatok. Műtét előtt a betegek 59%-a nem panaszkodott depresszióról, ez 12 hónappal műtét utánra 76%-ra javult, hiszen a süket beteg izolálódik a környezetéről, és a kommunikációs hiány miatt gyakran depresszióssá válik. A súlyosan hallássérült beteg próbálja megérteni, hogy mi zajlik a környezetében, és előbb-utóbb „mentálisan elfárad”, dementálódik.

Egyelőre nem tudjuk, hogy fiatal betegeken végzett cochleáris implantációs beavatkozás javít-e a kognitív funkciókon?

A tanulmányhoz fűzött megjegyzésében Dr. Dean M Hartley (Medical and Scientific Division, Alzheimer’s Association) fontosnak tartja ezt a vizsgálatot, mivel újra alátámasztja azt az elképzelést, hogy „orvosi beavatkozással javítani lehet az agyműködést, és az életminőséget is”. 

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Medscape Medical News > Neurology

2. Gerontology