Az akut/szubakut köhögés leggyakoribb oka a vírusfertőzés, amely álta­lában spontán elmúlik az egyébként egészséges embereknél. A krónikus köhögés (>8 hét) hátterében többnyire három alapvető ok áll: váladék­csorgás a garatban, asztma és asztmával társult szindrómák, valamint gastrooesophagealis refluxbetegség. Ha a tartós köhögési tünet oka meg­felelő diagnosztika után nem rendelhető egy adott betegséghez, akkor azt önálló betegségnek, krónikus idiopátiás köhögésnek nevezzük. Ha a célzott terápia javítja az alapbetegséget, de a köhögési tünet terápiás válasza az irányelvek szerinti kezelés ellenére is elmarad, akkor krónikus refrakter köhögésről beszélünk.

2020-ban az újonnan azonosított SARS-CoV-2 koronavírus gyors terjedése miatt a globális közegészségügyi intézmények stratégiákat dolgoztak ki a terjedés megállítására és a halálozás csökkentésére, amelyek nyomán más fertőző ágensek terjedése is jelentősen csökkent.

A köszvényes roham provokálásáért számos befolyásolható és nem befolyásol­ható tényező tehető felelőssé. Gyakran nem egy kiváltó ok, hanem ezek kom­binációja vezet az ízületi gyulladás kialakulásához. 

Az USA-ban javasolják, hogy a várandós kismamák az influenza elleni védőoltás mellett kombinált tetanus-diphteria-pertusiss megerősítő oltást is kapjanak.

A gyermekgyógyászok és családorvosok körében végzett amerikai felmérés szerint csak a lakosság kis hányada értette meg a vírus és a rák közötti összefüggést.

A Vaxigrip Tetra gyártója nemrég benyújtotta a várandósokkal végzett klinikai vizsgálatok eredményeit a törzskönyvezési hatóságokhoz, és kér­te, hogy a várandósok oltása mint indikáció megjelenjen a kísérő iratok­ban. A várandósok influenza elleni oltása nemcsak a kismamát védi az influenzaszezon alatt, de a placentán átjutó anyai ellenanyagok a születendő csecsemő számára is védelmet nyújtanak 3–5 hónapig.

A háziorvosnak képesnek kell lennie arra, hogy elkülönítse a várandósság alatt gyakran előforduló kórállapotokat, felismerje a szülészeti és a sürgős nem szülészeti problémákra utaló jeleket. A nem szülészeti betegségek jelentős része az alapellátás körében is kivizsgálható és kezelhető. A lépcső­zetes megközelítés – melynek során rutinszerűen keressük az összes okra visszavezethető figyelmeztető jeleket és panaszokat, miközben számításba vesszük a becsült terhességi kort is – jó minőségű ellátást, valamint közös döntéshozatalt tesz lehetővé a családorvos és a várandós között.

A védőoltásban nem részesülteknél -nemtől és életkortól függetlenül- nagy a tetanusz kockázata, a betegségből történő felépülés pedig rendkívül nehéz és hosszadalmas.

Bevezetés
A neuromyelitis optica (NMO) kifejezés optikus neuritis (ON) és gerincvelő-gyulladás szimultán vagy egymást követő előfordulását jelenti. Az esetek többségében a szindrómát aquaporin-4-ellenes autoantitestek (AQP4-IgG) okozzák, azonban a betegek 10–20%-a AQP4-IgG-re negatív. NMO-ban, izolált ON-ben vagy kiterjedt hosszú transzverz myelitisben (LETM) szenvedő betegek egy részében mielin oligodendrocita glikoprotein ellenes IgG autoantitestek (MOG-IgG) mutathatók ki. MOG-IgG-pozitivitás kizárólag AQP4-IgG-negatív betegekben fordul elő. Az agyi és gerincvelői léziók hisztopatológiája eltér az AQP4-IgG-pozitív betegekétől, és a MOG-IgG direkt patogén szerepe is igazolható. Az utóbbiak alapján a MOG-IgG-hez köthető NMO önálló betegségentitásnak tekinthető.

Amerikában egyre többen veszik fel terhességük során az újszülöttet védő prenatalis Tdap (DTPa) vakcinát.